|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Szász Béla megemlékezése Londonból - 2. folyt.
|
- Az a véleményem, hogy annak idején, amikor Mikojan és Szuszlov Magyarországon járt - már a forradalom idejében - elismerték azt, hogy Magyarországnak joga van kérdésessé tenni a Varsói Szerződést, és október 30-ikán maga a Szovjetunió tett olyan nyilatkozatot, amelyet nyugodtan lehet önkritikusnak nyilvánítani. Tehát nem lehet Nagy Imrét naívnak tekinteni, hiszen Mikojan és Szuszlov még Tildyvel is tárgyalt - ezzel implicite elismervén a többpártrendszer bevezetését. Később, 1964-ben azt hiszem, amikor Hruscsov Magyarországra jött elmondta azt, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjában ellentétek álltak fenn: hogy vajon a szovjet hadsereg beavatkozzék-e Magyarországon, vagy nem? Tehát voltak olyan szempontok, amelyek a be nem avatkozás mellett foglaltak állást magában a Szovjetunióban és a szovjet vezetésben is - úgyhogy Nagy Imre nem könnyelműsködött. - Megmenthette volna ő a maga életét 1956 után bizonyos kompromisszumokkal? Átmenthetett volna valamit az ő elképzeléseiből? - Ez nagyon kérdéses. Mert nyilvánvaló, emlékezünk még nagyon jól arra, azokra a retorziókra, amelyek a forradalom utáni időket jellemezték. Érdekes, hogy Menon, India nagykövete - aki Moszkvában képviselte hazáját és egyben akkreditáltva volt Budapesten is - amikor befejezte a diplomáciai pályafutását és nyugdíjba vonult, felkereste Kádár Jánost is. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|