 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
Szász Béla megemlékezése Londonból
|
London, 1989. június 16. (BBC, Panoráma) - Szász Béla író, akit
a Rajk-üggyel kapcsolatban fogtak le, majd hosszú rabságra ítéltek,
szabadulását követően az 1956-os forradalom előtt csatlakozott Nagy
Imre köréhez. Szász Béla innen Londonból így emlékezik meg a
törvénytelenül kivégzett Nagy Imréről, akinek először életútjának fő
vonalát vázolja:
- Nagy Imre következetesen a magyar parasztság oldalán állt.
Szívéhez a magyar paraszt állt legközelebb. Ezért például már
1930-ban, amikor a magyar kommunista párt - akkor még Kommunisták
Magyarországi Pártja - bécsi kongresszusán referátumot tartott az
agrárpolitikáról. Forradalmi földosztás mellett foglalt állást -
annak ellenére, hogy az Internacionálé politikája a kollektivizálás
volt. Ezért azután Nagy Imrét felelősségre is vonták, mire azt
mondta: "Nem állok haptákba az Internacionálé előtt." Aztán mégis
haptákba állt. 15 napra Moszkvába hívták audientum verbum - de 15
évig maradt ott.
- Nagy Imrének a pályafutása a második világháború után. A
közvetlen háború utáni években ismeretes: ugye, ő volt a földosztó
miniszter, majd viszonylag rövid és erélytelen belügyminisztériumi
pályafutása után ő lett a Ház elnöke, és ismét kenyértörésre került
sor közte és a vezetőség között, ha jól tudom 1948-49-ben.
- Igen, éspedig megint a parasztkérdésben. Mert a Rákosi-klikk
Moszkva utasítására a kollektivizálást iparkodott keresztülvinni,
Nagy Imre pedig ez ellen fellázadt, és utoljára azután még
önkritikát csinált, utoljára vágta magát haptákba. Később soha többé
önkritikát nem csinált, és nem adta be a derekát a pártnak. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|