|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Bill Lomaxszal
|
London, 1989. június 16. (BBC, A világ minden tájáról) - Nagy Imre és társainak újratemetése a témája a most következő interjúnak. Vendégünk a mikrofonnál a magyarul beszélő angol szociológus: Bill Lomax, aki a nottinghami egyetemen előadó. Bill Lomax a Magyarország 1956 című könyv szerzője, amely eredetileg angolul jelent meg 1976-ban Londonban. A magyar fordítás szamizdatban terjedt el, végül az idén legálisan is megjelent a könyv. Bill Lomax - meggyőződését tekintve - szocialista. Munkatársunk, Pallai Péter beszélget vele: - Egy meglehetősen hipotetikus, sőt talán irreális kérdéssel szeretném kezdeni ezt az interjút. Ha Nagy Imre láthatná saját temetését, mit szólna hozzá? - A Budapesten jelenleg folyó megmozdulások mámorában könnyű megfeledkezni arról, hogy Nagy Imre élete végéig kommunista maradt: kommunistaként élt, és úgy is halt meg. Mi volt a különbség Nagy Imre és a többiek között? A többieken a cinikus politikusokat értem - mint Rákosit, Gerőt, Révait és Farkast. A különbség az volt, hogy Nagy Imre tényleg hitt a kommunista és a marxista eszmékben. Ezeket az eszméket nem eszköznek tekintette a hatalom megszerzésére. Nagy Imre nem volt ideológiai újító, nem voltak újszerű elgondolásai - ellenkezőleg: viszonylag ortodox kommunistának számított. Ami megkülönböztette a többiektől az az volt, hogy mindenek felett tisztességes, becsületes ember volt, aki tisztában volt azzal, hogy bizonyos alapvető emberi értékek előbbre valók a politikai és ideológiai megfontolásoknál. Ezért válhatott az 1956-os forradalom népszerű vezetőjévé, annak ellenére, hogy sok szempontból a felkelés, a kommunista mozgalom elmélete és gyakorlata ellen irányult - márpedig ő ennek a mozgalomnak szentelte az egész életét. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|