|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Végtisztesség Nagy Imrének (45. rész) - Forgács Ferenc
|
Miután a végére értek a kivégzettek névsora felolvasásának, ,,1956 minden hősi halottja és mártírja,, előtt tisztelegtek. A fáklyatartók minden fáklyát kioltottak, majd az ismeretlen forradalmár üres koporsóját Nagy Imre koporsója mellé vitték. Itt Forgács Ferenc (Politikai Foglyok Szövetsége) mondott először beszédet. - Búcsúzni jöttünk a nemzet mártírjaitól, akik életüket áldozták fel a magyar szabadságért és a hazáért. Az 1956-os forradalom fénye bevilágította nemcsak hazánkat, hanem az egész világot is. Öröm és kétségek között élt a nemzet, de sajnos az öröm rövid ideig tartó volt. A forradalmat brutálisan felszámoló sztálini gépezet nem ismert kegyelmet. Harminchárom év választ el bennünket a véres, tragikus eseményektől. Ma is elevenen él bennem börtönéveim napja, és a halálos cellákban eltöltött 11 hónap, ahol mindnyájan vártuk kivégzésünk napját. - Ez idő alatt nem egy drága barátomnak voltam utolsó utitársa, akiknek, átötelve őket, mondtam egy utolsó isten hozzádot. Egy sem volt köztük gyáva. Mindegyik bátran ment élete utolsó útjára, ahonnan soha többé nincs visszatérés. Mindnyájan elbúcsúztak szeretteiktől, és fennhangon kiáltották a rideg börtönfalak között döbbentesen ható szavakat: a hazámért halok meg Mártírhalált halt bajtársaim szavai hagyatékként maradtak ránk, melyek köteleznek bennünket, elsősorban arra, hogy méltó búcsút vegyünk tőlük. Búcsút vegyünk a Nagy Józsefektől, a Szabó Lajosoktól, Bárány Jánosoktól, Angyal Istvánoktól és Szirmai Ottóktól és a többi sok száz magyar kivégzett bajtársunktól. A ránk maradt utolsó hagyaték másodsorban kötelez bennünket e búcsúperceinkben arra, hogy azt az örökséget, amit nekünk átadtak, tovább folytassuk, és vigyük mindaddig, míg hazánk egy közös kibontakozás reményében újra nem lesz teljesen független és szabad. Itt, az emlékmű alapköve előtt, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége nevében esküszöm, hogy folytatjuk a veletek közösen megkezdett utat. Kérem a jó istent, adjon számotokra örök békét ebben a 301-es parcellában, ahol a hóhérkezektől megszabadulva jeltelen sírokban álmodjátok örök álmotokat a szabadságról és a nemzetről. Ígérjük, hogy a szabadságban újraépülő nemzet mindig őrködni fog békés álmotok felett. (folyt.köv.)
1989. június 16., péntek 20:06
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|