Rendszerváltás és az MTI

	Végtisztesség Nagy Imrének (38. rész) - Méray Tibor
- Több mint három évtizeddel ezelőtt láttam a Zenekadémián a pártjából kizárt, megbélyegzett, minden tisztétől megfosztott Nagy Imrét Kodály Zoltán páholyában, ahol együtt hallgatták az agg mesternek Zrínyi Miklós szövegrészeire épült új művét, együtt hallgatták, ahogy a kórus ajkán felcsendült: ,,Ne bántsd a magyart ,, Nos, Nagy Imre sírja mellől azt üzenjük azoknak a szomszédainknak, ahol százezrével vagy millió számra élnek magyarok: ne bántsák a magyart Mi nem bántunk senkit. De a mieinket se bántsa senki. Annál kevésbé, mert a föld nemcsak azé, aki megműveli, a föld azé, aki rajta él. Ahol többségükben magyarok élnek, az a föld magyar. - Megváltozott 1956 óta nemcsak a kelet, de a nyugat világképe és szemlélete is. Azok, akik Nagy Imréről még úgy vélekedtek, hogy Ő is csak olyan kommunista, mint a többi, akik addig el sem tudták képzelni, hogy valaki egyszerre lehet kommunista és hazafi, kommunista és reformátor, Dubcekről vagy Gorbacsovról már egészen másként gondolkodtak vagy gondolkodnak. Azok, akikkel még el lehetett hitetni - és nem utolsó sorban az olyan kommunista pártokra gondolok, mint az olasz, de elég széles nyugati tömegekre is -, hogy Budapesten egykori fasiszták, Hitler utolsó csatlósai ragadtak nosztalgiából vagy hálátlanul fegyvert a felszabadítóikkal szemben, azok rájöttek, hogy 1956 után Középkelet-Európában a demokrácia első kivívói - ha csak rövid napokra is - a magyarok voltak. Ennek a demokráciának újak és hosszú életű reményekkel teljesek a kilátásai. De gyorsan elhervadhatnak a zsenge hajtások. A gyász mai ünnepnapját holnap gyászos hétköznapok követhetik akkor, ha a születő demokráciának gyengék a társadalmi, a gazdasági, a szociális alapjai. - Nagy Imre és mártírtársai lettek légyen bár kommunisták, nem kommunisták vagy antikommunisták, nem olyan Magyarországért adták az életüket, és a túlélők sem olyan Magyarországért vettek részt a forradalomban, ahol a máris többmilliónyi szegények még szegényebbek lesznek, s ahol pöffetegen hivalkodhatnak a könnyű pénzszerzés ügyeskedői. Márpedig ez a veszély fennáll, ki tudja, nem ez-e a legnagyobb veszély? De hogyan teremtsünk társadalmilag is igazságos demokráciát? Olyant, ahol az erőseket korlátozzák és a gyengéket védik a szociális berendezkedés törvényei, hogyan vegyünk részt ifjú demokráciaként a világgazdaság könyörtelen futóversenyében, ha egy csődtömeg púpjával a hátunkon indulunk, és mindjárt a nekiiramodásnál ólomsúlyok nehezednek a lábunkra? (folyt. köv.) 1989. június 16., péntek 19:31
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »