|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Végtisztesség Nagy Imrének (38. rész) - Méray Tibor
|
- Több mint három évtizeddel ezelőtt láttam a Zenekadémián a pártjából kizárt, megbélyegzett, minden tisztétől megfosztott Nagy Imrét Kodály Zoltán páholyában, ahol együtt hallgatták az agg mesternek Zrínyi Miklós szövegrészeire épült új művét, együtt hallgatták, ahogy a kórus ajkán felcsendült: ,,Ne bántsd a magyart ,, Nos, Nagy Imre sírja mellől azt üzenjük azoknak a szomszédainknak, ahol százezrével vagy millió számra élnek magyarok: ne bántsák a magyart Mi nem bántunk senkit. De a mieinket se bántsa senki. Annál kevésbé, mert a föld nemcsak azé, aki megműveli, a föld azé, aki rajta él. Ahol többségükben magyarok élnek, az a föld magyar. - Megváltozott 1956 óta nemcsak a kelet, de a nyugat világképe és szemlélete is. Azok, akik Nagy Imréről még úgy vélekedtek, hogy Ő is csak olyan kommunista, mint a többi, akik addig el sem tudták képzelni, hogy valaki egyszerre lehet kommunista és hazafi, kommunista és reformátor, Dubcekről vagy Gorbacsovról már egészen másként gondolkodtak vagy gondolkodnak. Azok, akikkel még el lehetett hitetni - és nem utolsó sorban az olyan kommunista pártokra gondolok, mint az olasz, de elég széles nyugati tömegekre is -, hogy Budapesten egykori fasiszták, Hitler utolsó csatlósai ragadtak nosztalgiából vagy hálátlanul fegyvert a felszabadítóikkal szemben, azok rájöttek, hogy 1956 után Középkelet-Európában a demokrácia első kivívói - ha csak rövid napokra is - a magyarok voltak. Ennek a demokráciának újak és hosszú életű reményekkel teljesek a kilátásai. De gyorsan elhervadhatnak a zsenge hajtások. A gyász mai ünnepnapját holnap gyászos hétköznapok követhetik akkor, ha a születő demokráciának gyengék a társadalmi, a gazdasági, a szociális alapjai. - Nagy Imre és mártírtársai lettek légyen bár kommunisták, nem kommunisták vagy antikommunisták, nem olyan Magyarországért adták az életüket, és a túlélők sem olyan Magyarországért vettek részt a forradalomban, ahol a máris többmilliónyi szegények még szegényebbek lesznek, s ahol pöffetegen hivalkodhatnak a könnyű pénzszerzés ügyeskedői. Márpedig ez a veszély fennáll, ki tudja, nem ez-e a legnagyobb veszély? De hogyan teremtsünk társadalmilag is igazságos demokráciát? Olyant, ahol az erőseket korlátozzák és a gyengéket védik a szociális berendezkedés törvényei, hogyan vegyünk részt ifjú demokráciaként a világgazdaság könyörtelen futóversenyében, ha egy csődtömeg púpjával a hátunkon indulunk, és mindjárt a nekiiramodásnál ólomsúlyok nehezednek a lábunkra? (folyt. köv.)
1989. június 16., péntek 19:31
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|