|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Végtisztesség Nagy Imrének (37. rész) - Méray Tibor
|
Annak, ami néhány éve Moszkvában történik, a gyökerei ugyanide nyúlnak vissza. Annak a földrengés-sorozatnak, amely most az egész kommunista világot megrázza, az epicentruma itt van, ebben a 301-es parcellában, s azoknak a reformkísérleteknek, amelyekhez tiszta szívvel sikert kívánunk, első elméleti és gyakorlati kezdeményezője itt fekszik ebben a koporsóban. - Engedtessék meg, hogy innen, Nagy Imre sírja mellől ahhoz a Szovjetunióhoz is szóljunk, amely neki 15 éven át második hazája volt, amelynek soha sem volt ellensége, ellenkezőleg: amellyel mindig felhőtlen barátságra törekedett. Nem rajta múlott, hogy nem sikerült. Hadd üzenjük e sír, e 301 kopjafa mellől: mi a mai vezetést nem tesszük felelőssé elődeik, általuk is megtagadott elődeik bűneiért. Ha a mai vezetők marxistáknak-leninistáknak vallják magukat, akkor a haláláig marxista-leninista Nagy Imre sírja mellől üzenjük nekik: mi egyetértünk Marxnak azzal az alapigazságával, hogy nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom. Mi egyetértünk Leninnek azzal az álláspontjával, hogy ha Finnország, ha Lengyelország, ha Ukrajna elszakad Oroszországtól, nincs abban semmi rossz. Mindenki, aki azt mondja, hogy van benne rossz, az soviniszta. Őrültség volna folytatni Miklós cár politikáját. Nagy Imre 1956-ban nem azért lépett ki a Varsói Szerződésből, hogy a Szovjetuniót provokálja. Azért lépett ki, mert Miklós cár őrült politikájának folytatói a Varsói Szerződés paragrafusait és saját ígéreteiket megszegve elkezdték csapataikkal elárasztani az országot. Nagy Imre nemcsak azért mondta ki a semlegességet, mert ez a magyar nép álma volt, hanem azért is, hogy garanciát nyújtson a Szovjetuniónak: az új Magyarország nem lesz egy másik katonai szövetség tagja, hanem békés és tisztelettudó szomszédja akar lenni. - A Szovjetunió sokszorosan nagyobb és hatalmasabb nálunk. Ha akar, megint eltiporhat minket. De új vezetőinek az elmúlt 33 év történelméből meg kell tanulniuk, minél mélyebbre taposnak másokat, ők maguk kétszer olyan mélyre süllyednek. Legyenek végre őszinte, békés és egyenrangú barátaink Őszinte, békés és egyenrangú barátokra fognak találni bennünk. - Annak a Nagy Imrének a sírja mellől, aki már 51 évvel ezelőtt, 1938 júniusában A dunavölgyi népek szabadságharca címmel írt tanulmányt, aki már 1945-ben közös dunavölgyi agrártudományi intézetet tervezett, van egy szavunk egyes szomszédainkhoz is. (folyt. köv.)
1989. június 16., péntek 19:20
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|