|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
- Temetési nyilatkozatok - 2. folyt.
|
- Azt hiszem, ez egy nagyon méltó esemény, mert azt a saját történelemmel való kegyetlen leszámolás kíséri, hiszen hány embert végeztek ki akkor, s hányat vetettek börtönbe? Igen, ez leszámolás a saját múlttal. Én számoltam azzal, hogy egy szép napon sor kerül erre. Íróként és a PEN-klub hivatalos képviselőjeként többször jártam Magyarországon. Egyszer megkérdeztem egy minisztert: meg tudnak önök egy írót rendszabályozni? Természetesen - volt a válasz -, de a pillanatnyi győzelemért évszázadokon keresztül gazemberként állni a történelem előtt? Ezt meg kell fontolni. Én sokat gondoltam erre a feleletre, különösen most, Nagy Imre rehabilitálásakor. - Hát kérem szépen, én ennek a folyamatnak nagyon örülök. Habár nem felejtem el, ki volt Nagy Imre, mégis ez egyszerűen egy emberi kérdés. Egy ember volt, aki - legalábbis azt hiszem - bizonyos mértékben becsületesen akarta a végén szolgálni a nemzet érdekét, és ennek folytán nagyon örülök, hogy ez a probléma megoldódott. Azonban mindjárt azt is szeretném megmondani, hogy ezzel nem végződött be az egész probléma, mondjuk az 1956-os probléma, mert van még sok igazságtalanság és ebben is rendet kell teremteni. - Maguk a reform képviselői jelentették ki, hogy Nagy Imre bizonyos értelemben a jelenlegi magyarországi fejlődés jelképes alakja, és csaknem szenzációnak kell mondani, hogy viszonylag gyorsan ment végbe ez a fejlődés. A gyász ugyan marad. Nagy Imrét nem lehet életre kelteni, de úgy látom, hogy a határozott és döntő irányvonal, amit Pozsgay Imre és sokan mások követnek, tartós támogatáskra talál, és úgy gondolom, minden elismerésünket és támogatásunkat megérdemli az a bátorság, józanság és tisztánlátás, amellyel ezen az úton haladnak. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|