|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
- Temetési nyilatkozatok - 1. folyt.
|
- Nagy Imre halálhírét mély gyásszal, megrendüléssel, haraggal és annak világos tudatával vettem tudomásul, hogy az a szocializmus, amely feltűzött szuronyokra és fegyverekre támaszkodik, tartósan nem maradhat fenn. De ez akkor sovány vigasz volt. Először őszintén szólva nem is hittem, hogy lehetséges, pedig ilyen becstelenség nekem akkor még elképzelhetetlen volt. Lassanként rájöttem, hogy tényleg szavukat szegő emberekkel van dolgunk. - Akkoriban mint diákok, Hamburgban, az Európa Kollégiumban voltunk. Nagy együttérzéssel és felháborodással vettük tudomásul a magyarországi eseményeket. Mi tüntettünk is a szovjet csapatok magyarországi bevonulása ellen. Jól emlékszem az utolsó Budapestről jött rádióadásra, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy diáktársaimmal együtt megrendülten kísértük figyelemmel az eseményeket. - Második kérdésünk így hangzik: hogyan ítéli meg ön azt a fejlődést, amely Nagy Imre temetését és teljes rehabilitálását lehetővé tette? - Nagy Imre és több száz kivégzett társának rehabilitálása a kommunista uralom alatt lévő országokban végbemenő változásokról tanuskodik. Remélem - annál is inkább, mivel most alkalmam volt Gorbacsovval beszélni -, hogy ezt a demokratikus fejlődést a keleti tömb államaiban már nem lehet feltartóztatni. Bárhogy is fejlődjenek az egyes társadalmak, a jövőben pluralisztikus, demokratikus társadalmak lesznek. Erről most szinte meg vagyok győződve, mert mint hallottam, olyan visszaesés, mint Kínában, nem képzelhető el. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|