 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
Végtisztesség Nagy Imrének (16. rész) - Király Béla beszéde
|
Egyesek az állítják, hogy 1956-ban az ,,utca,, sodorta Nagy
Imrét olyan ,,szélsőségekbe,, , amelyekbe egyébként soha nem lett
volna hajlandó elmenni. Igaz, hogy reformátor és nem elsősorban
forradalmár volt 1956 miniszterelnöke. Igaz, hogy békésen, vérontás
nélkül kívánta radikális reformjait megvalósítani. De ismerjük meg
végre az igazi Nagy Imrét és jegyezzük meg, hogy azok a reformok,
amelyeknek a forradalom alatt az élére állt, ugyanazok voltak,
amelyekért ő már 1947 és 1956 között síkra szállt, beleértve az
egyén szabadságát, a demokráciát, a többpártrendszert és a
semlegességet is. Tanuljuk meg Nagy Imrétől, hogy 1956 nem vaktában
elkövetett tévedések sora, hanem a magyar nemzet őszinte
akaratmegnyilvánulása volt
Nagy Imre már 1956 júniusában kijelentette: ,,Egyet nem
vállalok: meggyőződésem elvtelen feladását.,, Ehhez az
álláspontjához még a katasztrófa árnyékában is ragaszkodott. Nem
árulta el a nemzetet, a vértanúságot vállalta. Nagy Imre a szabadság
eszméjének rettenthetetlen hőse. Tanuljuk meg Nagy Imrétől az
elveinkért való helytállást
Mennél jobban megismerjük azonban Nagy Imre humanitását, annál
világosabb lesz, hogy emlékének megszentségtelenítése lenne, ha
innen, koporsója mellől ujjal mutatnánk gyilkosaira. Fel kell tárni
bűneiket, annak minden részletét, hogy a jövő generációk ebből
tanulhassanak. A felszabadult magyar társadalom azonban törölje el
örök időkre a halálos ítéletet, hogy ne kelljen újra és újra temetni
ártatlan vértanúinkat. Kínozza őket lelkiismeretük - ha van ilyen -
, és ítéljen felettük a történelem. Tanuljunk Nagy Imrétől, de
tudjunk felejteni is, mert aki nem tanul a történelemből és
felejteni sem tud, az megismétli a múlt hibáit és bűneit
Hogy a helyünkre lépő nemzedékek föl ne cseréljék, hogy mit kell
felejteni és mit tanulni, állítsuk helyre az 1959-ben Brüsszelben
létrehozott Nagy Imre Intézetet
Az mutassa meg forradalmunk elő- és
utóéletének valamennyi írott forrását, szólaltassa meg a még élő
szemtanúkat
Vallomásukból építsünk hídat az itthon élő magyarok és
az emigrációban élő magyarok között. Ez a nap fordulópontot kell,
hogy jelentsen. Most már az 1956-os forradalom és az azt követő
megtorlások minden áldozatának, élőnek és halottnak, különösen a
névtelen szabadságharcosoknak meg kell adni azt, amit áldozatukkal
kiérdemeltek. (folyt.köv.)
1989. június 16., péntek 15:46
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|