|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Végtisztesség Nagy Imrének (13. rész) - Zimányi Tibor beszéde
|
Zimányi Tibor az internáltak, a recski rabok és a kitelepítettek nevében szólalt fel. Történelmi időben igazságot hozó nap a mai; tudtuk, ha nem is mertük mindig remélni, hogy el kell jönnie. El kellett jönnie, mert a kétezeréves tanítás igaz: nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, hiszen a lelket nem tudják megölni A lélek az igazi eleven erő. Ez az erő, a megölhetetlen lélek, hozott itt össze bennünket. De addig hosszú utat kellet megtennünk. Újkori rabszolgaként dolgoztunk a recski kényszermunkatáborban, az internáló táborokban, a kitelepítettek kényszerlakóhelyein. Bűnünk az volt, hogy komolyan vettük a demokráciát, talán tettünk is érte valamit, valamilyen formában tiltakoztunk a demokrácia megsemmisítése ellen, fenntartásaink voltak a demokrácia elé akasztott népi jelzővel szemben. De a kitelepítéshez már elegendő volt a puszta létünk; a hatalom erőszakos megszerzésénél nem számított semmi. Nem számított a becsület, az erkölcs, a család együvé tartozása, maga az emberi élet. A régi erkölcsi világot lerombolták, a családokat szétzúzták. Akit nem semmisítettek meg, azt hamis vádakkal börtönbe csukták, s akikre még az úgynevezett igazságszolgáltatást sem pazarolták, azokat internáló táborokba küldték, vagy szó szerint a pusztába, a juhhodályokba telepítették; vagy alig öt évvel a náci koncentrációs táborok felszámolása és borzalmaiknak nyilvánosságra hozatala után - nem lévén Szibériánk - létrehozták a recski megsemmisítő tábort. Ha te, Nagy Imre nem vagy, és nem veszed át a kormányt 1953-ban, akkor ma mi sem állnánk itt. Első intézkedésként megnyitottad a recski tábort, az internáló táborok kapuját, s megszüntetted a kitelepítettek száműzését. De ha csak ezt tetted volna, akkor nem állhatnánk most itt az ötödik, hatodik koporsó előtt. Mert te és küzdőtársaid ennél sokkal többet tettetek. Ez a hatodik koporsó a legnagyobb. Jelképezi a kivégzett százakat, a sortüzek áldozatait, megtorló központok által eljárás nélkül megölteket; de még azokat az orosz kiskatonákat is, akik azért vesztették életüket, mert átálltak a forradalom, a forradalmunk oldalára. Óriási utat tettél meg, amíg moszkovitából a magyar nemzet függetlenségének egyértelmű harcosává lettél, vállalva a felülemelkedést az évtizedeken át beléd ivódott ideológia téves beidegződésein, és csak egy cél vezetett - amelynél többet és szebbet magyar politikus nem érhet meg - a teljes azonosulás a magyar néppel. (folyt.köv.)
1989. június 16., péntek 15:33
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|