 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
Végtisztesség Nagy Imrének (12. rész) - Mécs Imre beszéde
|
A megemlékezés napja van ma, amikor a forradalom dicső
történéseire, elpusztított barátaink, apáink, nővéreink, testvéreink
alakjára, személyére gondolunk. Felidézzük kissé szégyenkezve,
pironkodva őket, akikben akkori önmagunkat is látjuk, akik most már
örökké azok maradnak, akik voltak, és akik egybeforrtak a
forradalommal, a csodálatos napokkal, amikor a rejtezkedő, már-már
halottnak hitt nemzet előbukkant és ismét létezett, élt,
egybeforrasztotta népünket.
A lelkiismeretvizsgálat napja van, amikor mindenki magába néz:
hogyan élt 33 évig, hogyan tudott úgy élni - szabadság nélkül?
Nézzenek magukba a gyilkosok, az őket segítők, a passzív
beletörődők, a passzív gyilkosok, a mindent elnézők, a semmiről
semmit sem tudni akarók, a fejüket igába hajtók, a kényelmesek, a
tunyalelkűek, a posvány jelleműek, a hazát pusztítók, az árulók, a
semmi-emberek. S nézzenek magukba a ,,tiszta,, emberek. Miként
tűrhették mindezt évtizedekig?
Mennyit mulasztott ez a nép
A mai nap a korszakváltás határköve is: egy eleve rossz, a
nemzet által elutasított, ránk kényszerített, és minden tekintetben
bukott rendszert temetünk. De a remény napja is a mai: ha
összefogunk, megteremthetjük azt, ami őseink vágya volt, amit
kivégzett, temetetlen társaink velünk együtt akartak és amiért
életüket áldozták - A független, szabad, demokratikus
Magyarországot
Megbocsátásról beszélünk és kéznyújtásról, de kezet majd a
szabad választások után, a szabad parlamentben fogunk nyújtani.
Addig össze kell fognunk, és akkor a poklok erői sem fognak ki
rajtunk
A szónok kérésére ezután a gyászszertartás résztvevői kéz a
kézben - mint 1956. október 23-án együtt felvonulva - fogadalmat
tettek:
Megfogadjuk Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál,
Szilágyi József, Angyal István, Bárány János, Békési Béla, Brusznyai
Árpád, Kósa Pál, Mecséri János, Nagy József, Péch Géza, Rajki
Márton, Szabó Lajos, Szirmai Ottó és több száz kivégzett,
elpusztított társuk emlékére, hogy népünk szabadságát okosan,
összefogva, szívós kitartással kivívjuk, azt elvenni többet nem
engedjük
Az ő szellemükben megvalósítjuk a forradalom örökségét
Esküszünk, hogy rabok többé nem leszünk
(folyt.köv.)
1989. június 16., péntek 15:29
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|