 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
Végtisztesség Nagy Imrének és mártírtársainak a nemzeti gyász napján (2. rész) - Nyilatkozat-1.
|
A gyászszertartás megkezdése után egy órával, 1O órakor
Sinkovits Imre Kossuth-díjas színművész lépett a ravatalozó előtt
felállított mikrofonhoz, hogy felolvassa a hozzátartozók, a
Történelmi Igazságtétel Bizottsága, a Politikai Foglyok Szövetsége,
valamint más ellenzéki és alternatív szervezetek nyilatkozatát.
A magyar nemzethez szóló felhívás hangsúlyozza, hogy 1989.
június 16-a a nemzeti gyász és megemlékezés napja, amelyen Nagy
Imrén és mártírtársain kívül kegyelettel adózik az ország mindazok
emléke előtt, akik 1956-ban életüket áldozták: a harcokban
elesettek, a statáriális eljárás áldozatai, a halálra ítéltek és
kivégzettek előtt. Utal arra, hogy a Budapesten és vidéken a temetők
elhanyagolt részein és árkaiban, jeltelenül elhantoltak
hozzátartozói több mint három évtizeden át hiába követelték a sírok
megjelölését, a hamvak kiadását, emberhez méltó eltemetésük lehetővé
tételét. Most a rendszer mély válsága és részleges átalakulása,
valamennyi ellenzéki erő nyomatékos követelése és a nemzetközi
nyomás hatására a hatóságok elvégezték az öt kivégzett vezető
holttestének exhumálását és azonosítását, nyilvánosságra hozták a
többi kivégzett névsorát, s ígéretet tettek arra, hogy a
közeljövőben hozzátartozóik őket is azonosíthatják, s méltóan
eltemethetik. Amíg erre sor kerül, emléküket üres koporsó jelzi,
amelyet ugyancsak a 3O1-es parcellában hantolnak el.
Az üzenet rögzíti, hogy harangzúgás adja hírül ország- és
világszerte a gyászszertartás kezdetét. Felhív arra, hogy álljon meg
ekkor minden városban és faluban a közlekedés, szólaljanak meg az
autódudák, a gyárak kürtjei, s ki-ki ott, ahol van, némán emlékezzen
a mártírokra. Utal arra is, hogy a temetés során elhangzik az
1956-os kivégzettek névsora, s egy-egy égő fáklya kioltása jelképezi
a többnyire fiatalon kioltott életeket. Egyben arra szólít
mindenkit: tartsa tiszteletben a hozzátartozók kérését és a temetés
zárt körű rendjét; a következő napon módja lesz egy-egy szál virágot
vagy mécsest elhelyezni a síroknál. (folyt. köv.)
1989. június 16., péntek 12:04
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|