|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
- Tamás Gáspár Miklós Nagy Imréről - 1. folyt.
|
Nagy Imre nem azoké, akik azt hiszik: a kommunista rendszer sötét évtizedeit meg nem történtté lehet tenni, és Magyarországot vissza kell vezetni az 1930-as évek terméketlen, antiliberális konszenzusához. Nagy Imre - noha demokratikus szocialista volt - nem a szociáldemokráciáé - a modern szociáldemokrácia csak a piacgazdaság szociális irányú állami beavatkozással enyhített változatát hirdeti, nem a szocializmust, s kevésbé marxista, mint Kéthly Anna volt. Végül és legfőképpen: Nagy Imre nem azoké, akik jeltelenül földelték el és tartották ott 33 esztendeig, és csak az elmúlt másfél évben döbbentek rá arra, hogy tanácsos lesz kiengesztelniük emlékét. Nem hatódunk meg attól, hogy a kormányzat némely tagja ott lesz a szertartáson. Csak egy dolgot vártunk volna tőlük: a hallgatást. Szakítani kellett volna végre a legrosszabb magyar hagyománnyal, a nemzeti egységre hivatkozó csalással. Kossuth Lajos temetésén is részt vettek a 67-esek, azok, akik a kormányzót száműzetésbe kényszerítették. Nekünk nem Kossuth Ferencek elvtelen kompromisszumára van szükségünk, csak némi szeméremre. 33 esztendő múltán a mai kommunisták egyetérthetnek akár Nagy Imre eszméivel. De 33 esztendő kínai fala áll közöttük és Nagy Imre sírja között. A mai reformerek Kádár alatt csináltak karriert. Ha pirulásra nem is képesek, elhallgatni talán még tudnának. Kié hát Nagy Imre? Azt hiszem azoké, akik az elmúlt 33 évben szocialista eszmék alapján szálltak szembe Kádár rendszerével. Önzetlenül mondom ezt, hiszen a magam ellenállása nem volt szocialista. Azoké Nagy Imre, akik hűségesek maradtak hozzá Magyarországon és az emigrációban, és azoké az ellenzékieké, akiket példája ihletett. (folyt.)
1989. június 15., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|