|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
1956 áldozataira emlékeztek országszerte - Felavatták Nagy Imre kaposvári emléktábláját (1. rész)
|
1989. június 15., csütörtök - Az ország számos településén a temetést megelőző napon, csütörtökön emlékeztek meg Nagy Imréről és sorstársairól, 1956 áldozatairól.
Nagy Imre kaposvári szülőházánál - a Május 1. utca 77. számú épületnél - emléktáblát avattak csütörtökön este a város társadalmi és politikai szervezetei. A Fidesz helyi csoportja által kezdeményezett ünnepségen a szűkebb pátria mintegy háromezer polgára az alkalomhoz illő fegyelmezett méltósággal rótta le kegyeletét a mártír miniszterelnök emléke előtt. A Himnusz hangjai után elsőként Tóbiás Áron, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága tagja idézte fel Nagy Imre emberi, politikusi életútját. Utalt rá, hogy a milleneum évében, 1896-ban indult életpályát századunk első felének nagy történelmi sorsfordulói terelték a társadalomjobbító törekvések és a tragikus végkifejlet felé. Az első világháború után szibériai hadifogolyként azért lett a bolsevik párt tagja, mert az emberi jogok kiteljesedésének lehetőségét vélte a kommunista mozgalom által. Ezek az eszmék vezérelték mindvégig, határozták meg magatartását 1953-as, majd 1956-os miniszterelnöksége idején is, amikor makacs eltökéltséggel igyekezett kiküszöbölni egy torz rendszer hibáit. Korát megelőzve, kommunistaként követte egyre határozottabban népe és hazája igaz érdekeit, s mindezt halála percéig sem tagadta meg. Nagy Imre személyes példájával bizonyította - hangsúlyozta Tóbiás Áron -, hogy a történelem útját csak ideig-óráig lehet keresztezni. Bár ma még nem tudjuk, mit hoz orzságunk jövője, de a történések igaz vezérfonala bizonyosan Kaposvár nagy szülöttének szép, magyar, haladó és európai eszmevilágából gyökerezik. Ezután a Fidesz helyi csoportja képviseletében Kristóf Csaba, a családtagok és hozzátartozók nevében Égető Endre emlékezett Nagy Imrére. Elsőként a család koszorúját helyezték el az emléktáblánál, majd az Ellenzéki Kerekasztal, az MSZMP-tagok reformköre, a városi és a megyei tanács, s még további 11 szervezet képviselői koszorúztak és elhelyezték az emlékezés virágait a szülőváros polgárai is. (folyt.köv.)
1989. június 15., csütörtök 21:43
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|