 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
- Emlékműavatás - 2. folyt.
|
Szomorú, hogy ezekben a tárgyalásokban az egykori Nagy Imre-
csoport képviselői vettek mindössze részt. A magyar forradalom
politikai szellemi ereje: a munkástanácsok ma élő képviselői
egyszerűen nem jutottak szóhoz. Ugyanígy nem jutottak szóhoz azok az
ellenzéki csoportok, vagy akár maga az Ellenzéki Kerekasztal sem,
amely évekig felvállalta ötvenhat eszményét, és ezért verette magát
az utcán, és konfrontálódott a hatalommal.
Ezek a csoportok most mintha háttérbe húzodtak volna, egyszerű
rendésszé minősítették le magukat a 16-ikai eseményen. Ez nagyon
fájdalmas számunkra. Úgy érezzük, hogy a forradalom szellemi
folyamatossága is megtört azáltal, hogy az ünnepen nem kaphatnak
szót a fiatalok, az a generáció, amely megtörte apái félelmét és
egyszerűen merte vállalni ezt a forradalmi örökséget.
Sajnálatos módon most tudtuk meg, hogy Adam Michnik,
Lengyelország egyik vezető politikusa, a Szolidaritás egyik
vezetője, aki hazánkba szeretett volna látogatni, valószínűleg nem
kaphat szót ezen az ünnepségen. Tehát nagyon sok csoportot,
társadalmi csoportot és egykori forradalmárt a kirekesztettség
állapotába nyomtak az egykori Nagy Imre-kör tagjai - akiket persze
tisztelünk és becsülünk - de azért itt egyszerűen többről van szó.
Nagyon sokat beszélnek most társadalmi kiegyezésről és az
emlékezésről, de úgy gondoljuk, hogy amíg magát az országot nem
rehabilitálják, és a magyar népet nem követik meg, és magát a
forradalmat nem rehabilitálják, addig itt nem lehet szó semmiféle
kiegyezésről. Egy önérzetében megsértett és megbántott magyar népet
kell elsősorban rehabilitálni, és csak azután a forradalom vezetőit.
Ezért is van aztán, hogy a csoportunk elsősorban az ismeretlen
forradalmár emlékét szerette volna ápolni ezzel a sírkerttel.
(folyt.)
1989. június 15., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|