|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
A legfiatalabb 1956-os kivégzett
|
München, 1989. június 11. (SZER, Zene-szó) - Győri Béla beszélget Mansfeld Péter testvérével, Mansfeld Lászlóval. Az interjú rövidesen megjelenik a Halottaink című könyvben, a Katalizátor Iroda gondozásában. Győri Béla első kérdése arra kereste a választ, vajon milyen dokumentumok maradtak Mansfeld Péter után? A felelet: - Ez az élet olyan rövidre sikerült, hogy sok dokumentumot nem tudtam összeszedni. Azonkívül a vele kapcsolatos hivatalos papírokat sohasem láttuk. Őt 1959. március 21-ikén kivégezték államellenes összeesküvés miatt. Összesen 14 pontban találták bűnösnek őt, és sajnos az ítéletet végre is hajtották annak ellenére, hogy az elkövetett dolgok 16-17 éves korban kerültek sorra. 1956-ban a forradalmi események hatására lekerült valahogyan a Széna-térre és ott összebarátkozott olyan emberekkel, mint Szabó bácsi és sokan mások, akiket én ugyan nem ismertem. Forradalmárt csínáltak belőle, hogy ezt egy életre úgy elhatározta, eltökélte, hogy ezekkel az emberekkel végig fogja csinálni. Ők úgy vallották, hogy a szabadságért és Nagy Imréért harcolnak. - Péter ekkor 15 éves. - 1941. március 10-ikén született, tehát tényleg egy serdülő kamasz, aki oda lekerült és kis feladatokat kapott. Fegyver nem volt a kezében. Naponta hazajárt, élelmet hozott a ház lakóinak, mindenki szerette, semmi gond, semmi probléma nem volt vele. Tudjuk, hogy a forradalomnak mi lett a vége. Péter elkezdett újból tanulni és egy idő múlva gondok kezdtek vele lenni. Tanulmányi eredménye romlott, a rendőrség is megjelent nálunk olyan címmel, hogy valamit eltulajdonított a munkahelyéről. (folyt.)
1989. június 11., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|