|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Király Béla - interjú (3. rész)
|
Király professzor hevesen cáfolta a nyugati szakirodalomban élő véleményeket, hogy az ország semlegességének kinyilvánítása váltotta volna ki a szovjet katonai beavatkozást. - Nagy Imre egyetlen olyan reformot sem valósított meg 1956-ban, amellyel ne foglalkozott volna már korábbi tanulmányaiban. Így 1955-ben írt arról, hogy a Duna-medenc országainak a katonai tömböktől független, semleges övezetet kellene alkotniuk. Akkor foglalkozott ezzel, amikor a Szovjetunió ismételten kinyilvánította a békés egymás mellett élés, a be nem avatkozás alapelveit - hitt ebben. Egyébként 1956-ban fordítva történt, mint ahogy sokan állítják: nem Nagy Imre bejelentése, a Varsói Szerződésből való kilépés váltotta ki a szovjet beavatkozást, hanem a semlegesség kinyilvánítása az utolsó, kétségbeesett gesztus volt arra, hogy Nagy Imre megkísérelje feltartani a beavatkozást. A Budapesten tárgyalt vezető szovjet politikusok, Mikojan és Szuszlov, október 30-ikára virradóra úgy repültek haza, hogy jóváhagyásukat adták a többpártrendszerhez és a semlegességhez - bár az utóbbit egyébként Nagy Imre nem tartotta sürgetőnek. Ugyanazon az éjjelen született azután Moszkvában a döntés a beavatkozásról. Köztudottak voltak annak előkészületei, özönlöttek be a szovjet csapatok - ezek után jelentette be Nagy Imre a kilépést a Varsói Szerződésből. A moszkvai döntés indítékaival kapcsolatban Király Béla kifejtette: a jelek szerint az SZKP Politikai Bizottságában végül többségbe kerültek a maradék sztálinisták, s nem kis szerepe volt Zsukov honvédelmi miniszter katonai megfontolásainak: mivel a Szovjetuniónak akkor még nem voltak interkontinentális rakétái, nyomós szempont volt, hogy Magyarországon maradhassanak az észak-olasz iparvidék elérésére alkalmas közepes hatótávolságú rakéták. A kínai vezetés a kezdeti támogatás után ugyancsak elutasította a magyar forradalmat és Tito jugoszláv elnököt is aggasztotta a többpártrendszer. Ő egyébként sztálinista restaurációtól is tartott, ezért javasolta, hogy - az eredeti szovjet elképzeléssel szemben - ne Münnich Ferenc, hanem Kádár János alakítsa meg az új kormányt. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap 15:51
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|