|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Király Béla - interjú (2. rész)
|
Király Béla New Jersey állam egy városkájában lévő otthonában fogadta az MTI washingtoni tudósítóját. A kérdésre, mi indította első hazai útjára, így válaszolt: - Kéthly Annával (a népfelkelésben ugyancsak fontos szerepet játszott, szintén emigrációba kényszerült, azóta elhúnyt szociáldemokrata politikussal - a tud.megj.) mintegy fogadalmat tettünk: addig nem lépjük át a határt, amíg a nemzetnek nem lesz lehetősége kifejeznie azt a tiszteletet Nagy Imre és vértanú-társai iránt, amelyet ők kiérdemeltek. Most, hogy ez megtörténik, haza tudok menni. Úgy hiszem, mint a nemzetőrség egykori parancsnoka, beszélhetek a szabadságharcosok nevében - ha persze a ,,nyugati magyarság,, nevében nem is, amint valahol írták, hisz az emigráció annyira megosztott, hogy azt senki nem képviselheti... Magam, őszintén szólva, nem is szeretem megkülönböztetni a hazai vagy a külföldi magyart: aki átlépi az ország határát, az is választhat, hogy saját elhatározásából magyar marad - vagy pedig magyarul is beszélő amerikai válik belőle. Én és barátaim az előbbit választottuk, s úgy véljük: a magyarnak maradás elhatározása mellett arra is szükség van, hogy vállaljuk a magyarság sorsát, hogy cselekedjünk is érte. Úgy érzem, én ezt tettem az elmúlt 33 évben, az én hozzájárulásom a magyarság ügyéhez az, hogy hazánkkal kapcsolatos tudományos irodalmat írjak, szerkesszek, kiadjak - ezzel bizonyítottam, hogy magyar vagyok. - Hogyan látja e 33 év után a részvevőből lett tekintélyes történész 1956-ot - erről tudakozódtak a következő kérdések, amelyekre Király professzor elsőnek tömör választ adott: - Ugyanúgy, ahogy 1956-ban... Véleményem semmit nem változott. Úgy hiszem: az, amit elértem, hogy egy demokratikus forradalom fegyveres erőinek élére választottak, a legmagasabb, ami elérhető. Életem fénypontja volt ez azért is, mert Nagy Imre mellett dolgozhattam, akit a háború vége óta ismertem, s akit mint az elmúlt száz év egyik kiemelkedő magyar államférfiját tisztelek. Király Béla megítélése szerint a forradalom győzelme vitathatatlan: hogy azt külső hatalom megdöntötte, ezen nem változtat. Tény, hogy eltörölték a régi hatalom intézményeit, így a két fő pillért, a sztálinista pártot és titkosrendőrséget, és kialakultak az új hatalom intézményei: november elejére az ország, a gazdaság az új forradalmi, népi bizottságok, tanácsok vezetése alatt állt, megvalósult bennük, s a munkástanácsokban a közvetlen demokrácia, Budapesten többpárti kormány működött. Olyan szilárd új intézményrendszer alakult ki, amelyet semmilyen belső erő nem tudott volna megdönteni - hangoztatta. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap 15:48
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|