|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Király Béla - interjú (1. rész)
|
Heltai András, az MTI tudósítója jelenti:
Washington, 1989. június 4. vasárnap (MTI-tud) - A Nagy Imre és sorstársai temetésére 33 év után először hazalátogató Király Béla az MTI-nek adott interjújában kifejezte reményét, hogy a gyászszertartás alkalmából nem történik semmi olyasmi, ami megszakítaná a magyarországi változások békés folyamatát.
Király Béla, aki az 1956-os népfelkelés során a Nemzetőrség parancsnoka, s e tisztében Nagy Imre egyik közvetlen munkatársa volt, a Történelmi Igazságtétel Bizottság meghívására vesz részt és mond beszédet a június 16-ikai gyászszertartáson. A ma 77 éves Király Béla hivatásos katona volt. 1945 után a vezérkari tiszt nagy feladatokat kapott: tábornokként az új hadsereg gyalogságának élén állt, majd 1950-ben az újonnan szervezett Zrinyi Miklós Katonai Akadémia első parancsnokának nevezték ki. Egy évvel később koholt vádak alapján halálra ítélték, s öt évi börtön után, néhány héttel az 1956 október 23-ikén kirobbant népfelkelés előtt szabadult. A felkelés leverése óta az Egyesült Államokban él; ott meglett fővel történettudományi tanulmányokat végzett, majd évtizedeken át tekintélyes New York-i egyetemek tanára volt. Napjainkban is elismert tudományos tevékenységet folytat: az általa alapított Atlanti Kutató és Kiadó Társulat hatvannál több kötetet jelentetett már meg - a Columbia egyetem terjesztésében -, túlnyomórészt a magyar történelem kérdéseiről, mind külföldön élő, mind hazai szerzők tollából. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap 15:42
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|