|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Felhívás a magyar nemzethez (2. rész) (OS)
|
Ekkor álljon meg egy percre országszerte minden városban és faluban minden közlekedés, szólaljanak meg az autódudák, a gyárak kürtjei. És ki-ki ott, ahol éppen van, némán emlékezzen a mártírokra. A búcsúztató beszédek után a hat koporsót a rákoskeresztúri köztemetőbe viszik, ahol a hozzátartozók és meghívottak jelenlétében helyezik el a 301-es parcella földjébe - immár emberhez méltóan - végső nyugalomra. A temetés során elhangzik az 56-os kivégzettek neve, s egy-egy égő fáklya eloltása jelképezi a többnyire fiatal kioltott életeket. A lelkipásztorok közös fohászt mondanak, s beszentelik a sírokat. Végül a jövő évben felállítandó emlékmű alapkőletételére kerül sor. Arra kérjük honfitársainkat, tartsák tiszteletben a hozzátartozók kérését és a temetés zártkörű rendjét. A következő két napon, szombaton és vasárnap, mindenkinek módja lesz egy-egy szál virágot vagy mécsest helyezni a sírokra. A nemzeti gyásznapon az esti órákban a különböző felekezetek templomai gyász-istentiszteletre várják a hívőket. Sötétedéskor tegyen mindenki égő gyergyát vagy mécsest ablakába. Felhívjuk az egész ország lakosságát: tartsunk nemzeti gyászt ezen a napon Adjuk meg a végtisztességet 1956 minden mártírjának. Házainkra tűzzük ki a nemzeti és gyászlobogót, ruhánkon viseljünk fekete szalagot. Ne menjünk szárakozóhelyekre, tartózkodjunk mindenfajta vigalomtól, hangoskodástól, akárcsak a nap szelleméhez nem méltó politikai tüntetésektől, utcai demonstrációktól és konfliktusoktól is. A gyászszertartásra ne hozzon senki politikai jelszavakat tartalmazó transzparenseket, politikai szervezetek nevét hirdető táblákat Csupán nemzeti és fekete zászlót, valamint - a gyász országos jellegének kifejezésére - a városok, községek nevét jelző táblát. Legyen ez a nap egy egész tragikus korszak temetésének napja. Fegyelmezett méltósággal és egységgel fejezzük ki hűségünket 1956 forradalmához és mártírjaihoz, s képességünket egy új, emberibb korszak megnyitására. Nagy Erzsébet, Vészi János, Gimes Miklósné, ifj. Gimes Miklós, Újhelyiné dr. Haraszti Mária Losonczy Anna, Gyenes Judith, Szilágyi Józsefné Szilágyi Júlia (folyt.köv.)
1989. június 1., csütörtök 19:10
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|