 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
Nagy Imre temetéséről - 1. folyt.
|
Két magas beosztású tisztségviselő: Horn Gyula külügyminiszter
és Szűrös Mátyás, a parlament alelnöke a múlt héten úgy
nyilatkozott, hogy Nagy Imre politikai konstrukciós pernek volt az
áldozata és felhívást tett közzé sürgős rehabilitása érdekében. A
pártvezetők felismerték, hogy Nagy Imre és a forradalom négy másik
vezetőjének jövő hónapban sorra kerülő temetése az utolsó lehetőség
arra, hogy eloszlassák az ország népében felgyülemlett feszültséget.
(...) sírokból múlt hónapban kiemelt földi maradványokat jövő hónap
16-ikán temetik el újra, amikoris várhatóan legalább 200 ezren
fogják végső búcsújukat leróni Nagy Imre és társai előtt, akiket a
sajtó újabban a forradalom mártírjainak nevez.
Ez igen messze van az imperialista ügynök, hazaáruló és
revizionista jelzőktől, amelyekkel még nem egészen egy évvel ezelőtt
is illeték őket. A nép azonban még mindig követeli, hogy a párt
kérjen bocsánatot és büntesse meg azokat, akik felelősek voltak
kivégzésükért.
A közvéleményből egyre növekvő indulatot váltanak ki a lassan
nyilvánosságra kerülő részletek, amelyek arról tanúskodnak, hogy
Nagy Imrének és vezető társainak kivégzésük előtt hosszú és
fájdalmas időszakon kellett keresztül menniük. 30 év telt el, amíg a
magyar kormány beismerte, hogy a jeltelen 301-es parcella volt Nagy
Imre és társai végső nyughelye.
Az idén végrehajtott hivatalos exhumálás azonban újabb szomorú
meglepetéssel szolgál. A szakértők kiderítették, hogy Nagy Imrét,
közeli barátját Gyimes Miklóst és a forradalom honvédelmi
miniszterét, Maléter Pált három évvel kivégzésük után temették a
301-es parcellába. Hogy hol végezték ki őket, és ezután három évig
hol voltak eltemetve, továbbra is titok, mint ahogy titokzatosság
veszi körül a tárgyalás körülményeit és azokat a személyeket, akik
jelt adtak a hóhérnak. (folyt.)
1989. május 28., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|