|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Évadzáró társulati ülés a Nemzeti Színházban (1. rész)
|
1989. május 24., szerda - A Nemzeti Színház szerdán tartott évadzáró társulati ülésén beiktatták tisztségébe Csiszár Imrét, a színház új igazgatóját. A megbízásáról szóló okiratot Glatz Ferenc művelődési miniszter adta át az új igazgatónak.
Glatz Ferenc köszöntötte a Nemzeti Színház társulatát. Hangsúlyozta, hogy a színház nem csupán kultúraközvetítő fórum, hanem élő művészet. Az elmúlt 15-20 évben a magyar színházi élet kiállta azt a próbát, amelyet a tömegmédiák - televízió, video - Magyarországra történő beáramlása jelentett, sikerült megőriznie versenyképességét. A miniszter kiemelte: a kultúrpolitika a színházat önálló műhelynek tekinti, s kötelességének érzi támogatását. A társulati ülésen köszöntek el a színház nyugalomba vonuló igazgatójától, Malonyay Dezsőtől. A kollégák nevében Sinkovits Imre búcsúzott el az igazgatótól, s átnyújtotta neki a társulat ajándékát. Csiszár Imre programadó beszédében egyebek között kiemelte, hogy a Nemzeti Színház repertoárjának gerincét a klasszikus hazai és külföldi művek, valamint a mai magyar drámák alkotják majd. Arra törekszenek, hogy a klasszikusok ne csak iskolai kötelező irodalomként jelenjenek meg a színpadon, hanem érvényes mondanivalójukkal részét jelentsék színjátszásunknak. A mai magyar szerzők bemutatásában igyekeznek a minőségre építeni és a repertoárt szélesíteni. Többek között tárgyalnak Csoóri Sándorral, Eörsi Istvánnal, Mészöly Miklóssal, Hernádi Gyulával, Dobai Péterrel, Bereményi Gézával, továbbá Grendel Lajossal, Tolnai Ottóval új drámák írásáról. Ígéretük van arra, hogy Sütő András új drámáját a Nemzeti Színháznak ajánlja. Az igazgató szólt arról is, hogy ésszerűsíteni és csökkenteni kívánják a repertoárt, nem egészséges ugyanis egy-egy művet úgy műsoron tartani, hogy havonként vagy kéthavonként csak egyszer kerül színpadra. Ugyancsak törekvésük, hogy a Várszínházban a jövőben kamara-jellegű produkciókat állítanak színpadra. Ésszerű csökkentést hajtanak végre a színház stúdiójának létszámában, s fokozottabban szeretnének együttműködni a Színház- és Filmművészeti Főiskolával. (folyt.köv.)
1989. május 24., szerda 16:20
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|