 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
A Történelmi Igazságtétel Bizottság pályázati felhívása az 1956- os forradalom vértanúinak emlékművére (1. rész) (OS)
|
1989. május 12., péntek - Gyászunk és szolidarításunk jeléül
emlékművet kívánunk állítani a rákoskeresztúri köztemető 301-es
parcellájában az 1956-os forradalom utcai harcaiban elesetteknek,
ártatlanul meggyilkoltaknak, és a forradalmat követő megtorlás
minden áldozatának.
A pályamű legyen összhangban a hellyel, ahová felállítják: azzal
a temetői környezettel, melyet évtizedekig igyekeztek elzárni az
emlékezők elől és szándékos elhanyagoltságban tartottak; mely a
temetőárok szerepét játszotta, ahová a törvényen kívülieket temették
el jeltelenül.
A pályázat alapján felállítandó emlékmű az első jelképe annak,
hogy a politikai önrendelkezés jogától megfosztott nemzet
eltemetheti végre eddig temetetlen halottait, megadhatja a
végtisztességet azoknak, akiket elsiratni sem lehetett.
A munka menetében, a pályázat kiírásában és a pályaművek
elbírálásában mindvégig érvényesülnie kell a legteljesebb
nyilvánosságnak. Századokra szóló erkölcsi felelősséggel járó
vállalkozásról van szó.
A pályázat nyílt mindazok művészek számára, akik e pályázat
célkitűzéseit a magukénak érzik. A zsűri - a kezdeményezés jogán -
külön is felkérte az alábbi művészeket a részvételre: Bachman Gábor,
Bakos Ildikó, Berczeller Rudolf, Bocz Gyula, Bukta Imre, Csutoros
Sándor, Deim Pál, El Kazovszkij, Farkas Ádám, Galántai György,
Gulyás Gyula, Haraszty István, INCONNU-csoport, Jovánovics György,
Keserű Ilona, Lugossy Mária, Melocco Miklós, Pauer Gyula, Rajk
László, Samu Géza, Sass Valéria, Schrammel Imre, Schwierkiewicz
Róbert, Szalay Tibor, Szőllősy Enikő, Tornay Endre András, Várnagy
Ildikó, Vigh Tamás.
A részletes pályázati kiírás 1989. május 28-ig kérhető levélben
a pályázat szervezőinél (Történelmi Igazságtétel Bizottsága,
Pályázati Titkárság, 1251 Budapest, Pf. 33.)
A Történelmi Igazságtétel Bizottsága a jelentkezési határidőt
követő napokban a pályázaton résztvevők nevét nyilvánosságra hozza.
A pályázatra jelentkező művészek pályamunkájukat - a mű
kisméretű modelljét vagy tervét - 1989. október 2-ig adhatják át a
Történelmi Igazságtétel Bizottsága által a későbbiekben közölt
címen.
A pályaműveket a magyar képzőművészet szakértőiből és a szellemi
élet más területeinek képviselőjéből álló, a Történelmi Igazságtétel
Bizottság által felkért zsűri bírálja el. (folyt.köv.)
1989. május 12., péntek 15:33
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|