|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
A Történelmi Igazságtétel Bizottsága javaslata az 1956-os forradalmat követő megtorlás áldozatainak emlékművére (OS)
|
Budapest, 1989. április 7., péntek - Gyászunk és szolidaritásunk jeléül emlékművet kívánunk állítani az 1956-os forradalmat követő megtorlás valamennyi áldozatának, akiket Magyarország történetében példátlan méretű bosszúhadjárat során halálos ítélettel fosztottak meg életüktől. Többségük a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában, jeltelen sírban nyugszik. Közöttük van Nagy Imre, a forradalom miniszterelnöke, akit 1958. június 16-án végeztek ki. Vélhetően itt ásták meg a sírt Angyal Istvánnak is, a Tűzoltó utcai felkelőcsoport parancsnokának, aki a halálos ítélet kihirdetése után fogalmazott búcsúlevelében azt kívánta, ,,nagy, rusztikus kő legyen a névtelen csőcselék emléke, amelyből lettünk, amellyel egyek voltunk és akikkel együtt tértünk meg,,. A Történelmi Igazságtétel Bizottsága feladatának tekinti - és ennek mindjárt megalakulásakor hangot is adott -, hogy közös mementó állíttassék a méltatlanul elföldeltek és feledésre ítéltek emlékére. Úgy gondoljuk, megérett az idő arra, hogy a mintegy háromszáz áldozat nevét kőbe véssük a jelen és az eljövendő nemzedék számára. A Történelmi Igazságtétel Bizottsága ebben a szellemben kíván a közeljövőben pályázatot hirdetni az 1956-os forradalmat követő megtorlás áldozatainak. Az emlékmű ideiglenes alapkövét az 1956-os vértanuk újratemetésekor, 1989. június 16-án helyezzük el. Az emlékmű felállítását - amennyiben ez lehetséges - 1990. június 16-ára tervezzük a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájánál. A pályaműveket a magyar képzőművészet szakértőiből és a szellemi élet más területeinek néhány képviselőjéből álló zsűri bírálja el. A beérkező pályamunkákból 1989 őszén kiállítást rendezünk, a zsűri ezután hozza meg döntését. A munka menetében, a pályázat kiírásában és a pályaművek elbírálásában a Történelmi Igazságtétel Bizottsága a legteljesebb nyilvánosságot kívánja biztosítani. A pályázat kiírására április végén kerül sor. Történelmi Igazságtétel Bizottsága (OS)
1989. április 7., péntek 19:37
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|