|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Szovjet-Magyar Baráti Társaság 1. rész
|
1989. február 14., kedd - Miként lehet - lehet-e egyáltalán - ,,intézményesíteni,, két nép barátságát? Elsősorban erről tájékozódott Ivan Vaskebától, a szovjet nagykövetség tanácsosától, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének budapesti képviselőjétől Kárpáti János, az MTI munkatársa. A beszélgetés apropóját az adta, hogy 1958. február 14-én alakult meg a Szovjet-Magyar Baráti Társaság.
- Intézményre szükség van, hogy legyen, aki összefogja ezeket a kérdéseket, hogy legyen kihez fordulni. De azért ha Szovjet-Magyar Baráti Társaságról beszélünk, akkor ezt nem szabad pusztán intézménynek nevezni. Emberi kontaktusokról, az emberi kapcsolatok elmélyítéséről, szélesítéséről van szó. Itt nincs helye bürokratikus ügyintézésnek - mondja Ivan Vaskeba. A siófokiak esetét említette példaként. A Balaton-parti város Magyar-Szovjet Baráti Társaságának a napokban szóvá tették Borisz Sztukalin nagykövetnek: nehézkes, lassú még a kapcsolatteremtés a szovjet partnerekkel. ,,Majdnem felugrottam a székről. Hiszen ha hozzám fordulnak, én ezt szívügyemnek tekintem. Nem felelt a területi pártbizottság? Én majd megtalálom a megfelelő köztársaság központi bizottságát, vagy az első titkárhoz fordulok,,. Példát is hozott, ott vannak a békésiek, akiknek májusban - egyszerűen egy levéllel - segíteni tudott a kontaktus létrehozásában a penzaiakkal. ,,Sohase teszek a fiókba semmit. A nap folyamán összegyűlt cetliket este előveszem, a megírni valókat megírom, reggel már gépelhetik, postázhatják,, - összegezte munkamódszerét Ivan Vaskeba. - Ez csupán egyéni alkat kérdése, vagy függ a külső feltételektől is? A tanácsos tartózkodott attól, hogy az ,,objektív korlátokra,, hivatkozzék. ,,Úgy hiszem, még nem mindenben találtuk meg azt a módszert, azt a stílust, hogy miként lehet az emberek szívéhez eljutni, hogy nyitottabbak legyenek a barátságra. Itt is peresztojkára van szükség. Meg kell azonban mondanom: én 1973-ban jöttem Magyarországra. Azok még a pangás évei voltak. De én, úgy tűnik, akkor sem dolgoztam másként. Változik ugyan a szisztéma, de ezen a munkaterületen azért a legtöbb a személyiségen, az emberi tényezőn múlik,,. Ami a baráti, testvérvárosi kapcsolatok tartalmát illeti, Ivan Vaskeba elégedetten állapította meg: sikerült túlszárnyalni az ,,eljöttem, megnéztem, hazamentem,, szintjét. (folyt.köv)
1989. február 14., kedd 16:03
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|