 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyers Rezső levele Domokos Gézához
"Aggodalommal tölt el bennünket a romániai helyzet alakulása.
Hasonlóan más pártállású honfitársainkhoz, mi szocialisták is
lelkesen üdvözöltük a diktatúra bukását, a demokratizálás
elindulását és nagy reményeket fűztünk a romániai forradalomban
vérrel is megpecsételt magyar-román együttműködés igazi nemzetek
közötti megbékélést ígérő kibontakozásához.
Nagyon örültünk annak, hogy a forradalomban felszított
érzelmeket a romániai magyarság többsége nem hagyta elfajulni;
józanul igyekezett megtervezni a szebb jövőt, amelyben nem kívántok
teret hagyni semmilyen gyűlölködésnek. Mi, magyar szocialisták,
érdekeltek vagyunk a Romániában élő magyarság szabadságjogaiban, a
demokratikus szocializmus ottani újjászületésében. "
SZER, Magyar híradó:
Közvéleménykutatás
"Szegény ember
vízzel főz. Íme itt az újabb, de sajnos ismét egy szerény létszámú,
ezres mintájú közvéleménykutatás eredménye. Igaz: a Magyar Rádió
tegnapi adásában még ezt is sikerült homályosan, némi csúsztatással
közzétenni. A legfontosabb adatok: a választók 23,1 százaléka a
szabaddemokratákra, 21,5 százaléka a Magyar Demokrata Fórumra és
17,4 százaéka a kisgazdákra voksolna - hogy csak a legerősebb
pártokról beszéljünk. A felmérést Kasza László elemzi:
- Mint gyakran, most is legalább annyira érdekes hogy mi nem
szerepel a listán, mint az, ami rajta van. Így feltűnik, hogy
hiányzik a parlamentbe jutás esélyével rendelkező pártok sorából két
MSZMP-utódpárt: az Agrárszövetség és a Hazafias Választási Koalíció.
Ugyanígy nem történik említés a harmadik utat kereső Magyar
Néppártról.
"
|
|
|
|
|
|
 |
- Kitüntetések - 2. folyt.
|
Az Állami Díjat bölcs önmegtartóztatással már eltörölték. De ez
a többi -, ez talán nem állami? Miként a tanár és a szülő intelmet
és dícséretet, állam-apuka kisebb-nagyobb díjakat oszt, megítélve:
ki a jó, ki nem. Sőt azt is: ki mikor jó és mikor rossz.
A szülő vagy tanár, az legalább - hacsak nincs súlyos
személyiségzavara - viszonylag következetes abban, hogy miért méltat
és miért büntet. De az állam - idő teltével - ugyanazért a
viselkedésért ad piros pontot és dícsérőt, amiért korábban fekete
pont és intő járt.
A ma kitüntetett művészek nem változtak. A hivatal
hatalom-értékrendje változott. Az alkalmazkodott az övékéhez.
Egyébként: ennél okosabbat nem is tehetett volna.
Csakhogy: miért kell az államnak osztogatnia ezeket a piros
pontokat? A csúnyáska kis ezüst-babérkoszorú kitűző mellé nyújtott
oklevélen még a kommunista címer van. A folyamatosság - bizony -
letagadhatatlan. Az állam ad, az állam elvesz - ugyan már, hagyjuk
ezt a Jóistenre
Vagy pedig - már ami a díjakat illeti - inkább az
alapítványokra, a kiadókra, a kritikusokra, az író-, művész- és
tudóstársakra. Vegye észre az állam, hogy nem mindenható atya, és
annak kinyilatkoztatása hogy ki milyen jó művész, bizony nem őrá
tartozik.
Abban a reményben köszöntöm mégis mindennek ellenére a ma
díjazottakat, hogy egy utolsó szertartás kényszerű és udvarias
résztvevői voltak, és hogy a rendszerváltás után már nem az állam,
nem a mindenkori hatalom osztja majd be díjakkal tudósok és művészek
rangsorát. +++
1990. március 13., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|