 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyers Rezső levele Domokos Gézához
"Aggodalommal tölt el bennünket a romániai helyzet alakulása.
Hasonlóan más pártállású honfitársainkhoz, mi szocialisták is
lelkesen üdvözöltük a diktatúra bukását, a demokratizálás
elindulását és nagy reményeket fűztünk a romániai forradalomban
vérrel is megpecsételt magyar-román együttműködés igazi nemzetek
közötti megbékélést ígérő kibontakozásához.
Nagyon örültünk annak, hogy a forradalomban felszított
érzelmeket a romániai magyarság többsége nem hagyta elfajulni;
józanul igyekezett megtervezni a szebb jövőt, amelyben nem kívántok
teret hagyni semmilyen gyűlölködésnek. Mi, magyar szocialisták,
érdekeltek vagyunk a Romániában élő magyarság szabadságjogaiban, a
demokratikus szocializmus ottani újjászületésében. "
SZER, Magyar híradó:
Közvéleménykutatás
"Szegény ember
vízzel főz. Íme itt az újabb, de sajnos ismét egy szerény létszámú,
ezres mintájú közvéleménykutatás eredménye. Igaz: a Magyar Rádió
tegnapi adásában még ezt is sikerült homályosan, némi csúsztatással
közzétenni. A legfontosabb adatok: a választók 23,1 százaléka a
szabaddemokratákra, 21,5 százaléka a Magyar Demokrata Fórumra és
17,4 százaéka a kisgazdákra voksolna - hogy csak a legerősebb
pártokról beszéljünk. A felmérést Kasza László elemzi:
- Mint gyakran, most is legalább annyira érdekes hogy mi nem
szerepel a listán, mint az, ami rajta van. Így feltűnik, hogy
hiányzik a parlamentbe jutás esélyével rendelkező pártok sorából két
MSZMP-utódpárt: az Agrárszövetség és a Hazafias Választási Koalíció.
Ugyanígy nem történik említés a harmadik utat kereső Magyar
Néppártról.
"
|
|
|
|
|
|
 |
Újra szólítjuk Petőfi Sándort
|
"Zúg Március, záporos fény ver,
suhog a zászlós tűz a vérben... "
Lassan már negyed százada, hogy március idusa közeledvén
felütjük Utassy József kötetét, egyedüli vígaszunkat a csönd és a
szégyen évtizedeiben. Zúg március - de csak bennünk zúgott, arcunk
szégyenkező vonásai mögé rejtve, titkolva, mint a bűnös szerelmet.
Füleltek utánunk szolgálatos fülek, vigyáztak ránk importált
gumibotok, számon tartották a kitűzött kokárdát a személyzeti
főnökök. Magunkban mormoltuk csak, magunk elé ejtettük a sorokat,
hogy legalább maradék tisztességünket megőrizzük.
Bilincses, szájlakatos időkben de félnek, rettegnek a verstől a
foglárok
"Talpra Petőfi
Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról
"
A szabadságról? Petőfi szabadságáról? Amikor abban a hitben
szerették volna ringatni magukat, hogy a bőség kosarából
számolatlanul lophatnak? Amikor nem sajnálták az erőfeszítést, hogy
ránk roppantsák a szellem napvilágát?
Reánk is roppantották. A szellem, a kultúra romjai alól nézünk
ki ma, keresnénk a fényt ebben a talán derengő magyar éjszakában.
Járni szólítjuk újra Petőfi Sándort.
A szemfedőt a közép-európai népek lerántották róla, ez most a
reménységünk. Most, évtizedek óta először mondhatják el a Talpra
magyar-t
Budapesten és Nagyszőllősön, Dunaszerdahelyen és
Csikszeredán. Legalábbis reméljük, hogy elmondhatják. Negyven
esztendő múltán talán együtt ünnepelhetünk és emlékezhetünk mi
tizenégy milliónyian a Kárpátok karolásában. Leírhatjuk, amit eddig
tiltott az internacionalista parancsszó: igen, mi, egyazon nemzet
fiai, több államban szétosztva ugyan, tizennégy millióan élünk a
Dunántúl, az Alföld, a Felvidék és Erdély tájain. És még további jó
kétmillióan szerte a földrekekségen, a "nagyvilágban". (folyt.)
1990. március 13., kedd 10:10
|
Vissza »
|
|
Újra szólítjuk 2.
|
A földtekén ettől a márcusi dátumtól csak a mi szívünk ver
gyorsabban, a mi torkunkat fogja marokra valami megnevezhetetlen
érzés.
Derengene? Ha arra gondolok, hogy ezen a márciuson ilyen neveket
írhatok Petőfi, Irinyi, Vasvári neve mellé, mint Tőkés László,
Kincses Előd, Király Károly, Durai Miklós, Popély Gyula, Fodó
Sándor, akkor rábólinthatunk. Hajnalodik.
És arra is gondolok most, hogy a toll, az írástudók tolla is
közelebb kerül a tisztességhez, mert ezentúl a magyar sajtó ünnepét
március 15. piros betűs napja jelzi majd. Nem ama decemberi
"sajtónapi" dátum, amelyet úgy jelöltek ki számunkra, mint az
áprilisi és a novemberi, évtizedekig megkérdőjelezhetetlen
dátumokat.
Petőfi Sándort járni szólítjuk. S vele együtt március írástudóit
- mert a forradalmas szívűek közül sokan mesterei voltak a tollnak
is. Jókai Mór, Vajda János mellett Pákh Albert, Lisznyai Kálmán,
Egressy Béni, Tóth Kálmán, Pálffy Albert.
Szólítjuk Petőfit, és a 48-as Fiatal Magyarország egyetemistáit,
ifjú politikusait, tudósait, hogy ebben az országban, ha még egyszer
megtölthetjük, a bőség kosarához többé oda ne férjenek a ragacsos
kezűek. A szellem napvilágát körbe ne deszkázhassák az idegen
ideológiák bajnokai.
Pirkad? A fénnyel előjönnek majd, akik a nép nevében akarják
túlkiabálni Petőfi Sándort. Akik az ő nevét veszik a szájukra, s
közben a szemfödőt rángatnák vissza reá.
Persze, most majd megélednek, handabandáznak újra március kofái
is.
De nekünk mást zúg március. Azt zúgja, amit negyedszázadon át: a
magyarság halhatatlan szabadságvágyát. Verjen a mindenkori kofákra,
kufárokra a záporos márciusi fény, suhogjon a zászlós tűz
(MTI-Press)
1990. március 13., kedd 10:12
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|