|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Mécs Imre és Vitautas Landsbergis táviratváltása
"Mécs Imre a következő táviratot
kapta:
A litván reformmozgalom, a Sajudis tanácsa meghívja önt, hogy
vegyen részt az 1940 óta első ízben szabadon megválasztott Litván
Legfelső Tanács első ülésén Vilniuszban. Előreláthatólag néhány
rendkívül fontos dokumentum fog születni, ezért az Ön részvétele nem
csupán igen megtisztelő lenne számunkra, hanem egyben az új litván
politikai helyzet támogatásának bizonyítéka is.
prof. Vitautas Landsbergis
elnök
x x x
A Sajudis Központi Tanácsának, Vilniusz
Kedves Vitautas Landsbergis
Nagyon köszönöm személyes meghívását a nagy történelmi
eseményre, amikor végre sok évtized múltán kimondják Litvánia
függetlenségét. Boldogok vagyunk, hogy ezt a napot megérhettük.
Kérem, fogadja forró üdvözlésemet, ölelésemet, nemcsak a magam,
hanem valamennyi 1956-os forradalmár társam nevében, a Szabad
Demokraták Szövetségének a nevében. Biztos vagyok, hogy minden
magyar hazafi együttérez önökkel, és osztozik boldogságukban.
Csak azért vagyok szomorú, hogy nem tudok ott lenni és együtt
ünnepelni önökkel.
Köszöntjük a független, szabad, demokratikus Litvániát. Éljen a
litván és a magyar nép barátsága.
Szeretettel üdvözli:
Mécs Imre
Szabad Demokraták Szövetsége,
Történelmi Igazságtétel Bizottsága
"
SZER, A mai nap:
Temesvári tüntetés
"Sokezer ember
tiltakozott tegnap Temesvárott Iliescu elnök és az általa vezetett
Nemzetmentő Front működése ellen. Ara-Kovács Attila jelenti
Budapestről:
- Nem számít gyakorinak a mai Romániában a tüntetésszerű
hivatkozás Európára és a demokráciára. A demonstrációk alkalmával
inkább a joghatár szigorú nemzeti szempontú megvonását
szorgalmazzák, illetve a nacionalista érdekek érvényesítését -
minden téren.
Temesváron azonban úgy tűnik, más a helyzet. Nem először
érkeznek olyan hírek a Bega-parti városból, hogy ott valami más
történik, mint általában Romániában. Sőt: a nemzetközi sajtóban
egyre többször fogalmazódott meg, hogy a decemberi, temesvári
forradalmat januári, romániai ellenforradalom követte volna.
E tanúságokat levonni látszik a város sokat szenvedett lakossága
is, amely a mai ottani közállapotokban megcsúfolását véli felfedezni
mindannak, amiért áldozatait meghozta."
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Vékás Domokos Romániai magyar főkonzullal
|
-------------------------------------------------
London, 1990. március 12. (BBC, Panoráma) - Budapesti különtudósítónk, Szakonyi Péter jelentkezik - a kolozsvári főkonzullal, Vékás Domokossal készített interjúval. Elöljáróban emlékeztetőként csak annyit, hogy a nagyváradi és debreceni 1977-es Kádár-Ceausescu-találkozó eredményeként nyitották meg ezeket, s a románok a debrecenit 1985 decemberében, a kolozsvárit pedig 1988-ban zárták be. Vékás Domokos először az utóbbi körülményeiről szól.
- Az 1988. június 27-iki budapesti nagy tömegdemonstráció következtében - illetve ennek a másnapján - Bukarestben a legmagasabb politikai fórumok döntöttek úgy, hogy a kolozsvári magyar főkonzulátusnak a működését azonnali hatállyal megszüntették, és 48 órát adtak arra, hogy a hivatalt és a lakásokat kiürítve, átadva a román szerveknek, az ország területét 48 órán belül el kell hagyni minden munkatársunknak.
Kérem szépen, ezt nagyon nem kell kommentálni, hogy 48 óra alatt egy hivatalt bezárni, lakásokból elköltözni - hogy ez mit jelent. Mindenki tudja, bárhol éljen is a világon, aki csak akár egy családi költözködést bonyolított le életében - nem olyan egyszerű dolog.
- Hány ügy maradt függőben?
- Rengeteg. Tehát az áttelepüléssel kapcsolatban azok az ügyek, amelyek még nem nyertek megoldást - tehát az engedélyezésről az ügyfeleket nem tudtuk értesíteni - ezeket az ügyiratokat mind úgy válogattuk, hogy nem is hoztuk haza Pestre, hanem külön csomagoltuk, és a bukaresti magyar nagykövetségre irányítottuk. El lehet képzelni, hogy aki itt él a magyar-román határ mentén, vagy Bihar megyében, Szatmár megyében, vagy akár a Bánát vagy Arad környékén -, hogy ezeknek milyen nagy nehézségbe kerülhet bármi a legkisebb ügyintézésben is: elmenni Bukarestbe, az ország fővárosába, amely az országnak úgyszólván a túlsó végében van. (folyt.)
1990. március 12., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Vékás Domokos int. - 1. folyt.
|
Meg vagyok győződve arról, hogy a főkonzulátus visszaállítása nemcsak a törvényes és jogszerű folytatást jelenti, hanem ténylegesen emberi, állampolgári oldalról nézve is rendkívül szükséges dolog. Nagyon természetes igény áll fenn, és ezt ki kell elégíteni.
- Főkonzul Úr Annak, hogy most a konzulátus megnyitása késedelmet szenved, milyen politikai vagy praktikus következményei lesznek?
- A magyar külpolitika gyorsan lépett. Egyébként közismert, hogy az új román hatalmat első között ismerte el a magyar állam. A magyar külügyminiszter pedig még december végén Bukarestbe látogatott, tárgyalásokat folytatott román partnerével és az egész román legmagasabb vezetéssel. Ezen a találkozón egyértelműen kinyilvánításra került az az elvi egyetértés, hogy a Kolozsvári Főkonzulátus, melynek működését a Ceausescu-rendszerben megszüntették -, az most az új körülmények között, az új hatalom mellett folytathatja tevékenységét. És a román külügyminisztériumi levél és közlemény 1990. január 30-ikán a főkonzulátus feltétel nélküli megnyitásához való román hozzájárulásról tett tanuságot.
- A konzulátus azonban most, március közepén sincs nyitva.
- A konzulátus még most sincs nyitva - ez az igazság. A magyar külügyminisztériumnak egy szálláskészítő brigádja - hogy így nevezzük - február 5-ike és 8-ika között felkereste Kolozsvárt. Átadta ez a delegációnk az igényeinket a hivatali épületre és lakásokra - és az igények gyors megoldására tettek ígéretet február 8-ikán. Nagyon várjuk ezt a döntést, és várjuk a konkrét intézkedésüket: várjuk a szükséges feltételek biztosítását a főkonzulátus tevékenységének az újranyitásához. +++
1990. március 12., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|