 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Mécs Imre és Vitautas Landsbergis táviratváltása
"Mécs Imre a következő táviratot
kapta:
A litván reformmozgalom, a Sajudis tanácsa meghívja önt, hogy
vegyen részt az 1940 óta első ízben szabadon megválasztott Litván
Legfelső Tanács első ülésén Vilniuszban. Előreláthatólag néhány
rendkívül fontos dokumentum fog születni, ezért az Ön részvétele nem
csupán igen megtisztelő lenne számunkra, hanem egyben az új litván
politikai helyzet támogatásának bizonyítéka is.
prof. Vitautas Landsbergis
elnök
x x x
A Sajudis Központi Tanácsának, Vilniusz
Kedves Vitautas Landsbergis
Nagyon köszönöm személyes meghívását a nagy történelmi
eseményre, amikor végre sok évtized múltán kimondják Litvánia
függetlenségét. Boldogok vagyunk, hogy ezt a napot megérhettük.
Kérem, fogadja forró üdvözlésemet, ölelésemet, nemcsak a magam,
hanem valamennyi 1956-os forradalmár társam nevében, a Szabad
Demokraták Szövetségének a nevében. Biztos vagyok, hogy minden
magyar hazafi együttérez önökkel, és osztozik boldogságukban.
Csak azért vagyok szomorú, hogy nem tudok ott lenni és együtt
ünnepelni önökkel.
Köszöntjük a független, szabad, demokratikus Litvániát. Éljen a
litván és a magyar nép barátsága.
Szeretettel üdvözli:
Mécs Imre
Szabad Demokraták Szövetsége,
Történelmi Igazságtétel Bizottsága
"
SZER, A mai nap:
Temesvári tüntetés
"Sokezer ember
tiltakozott tegnap Temesvárott Iliescu elnök és az általa vezetett
Nemzetmentő Front működése ellen. Ara-Kovács Attila jelenti
Budapestről:
- Nem számít gyakorinak a mai Romániában a tüntetésszerű
hivatkozás Európára és a demokráciára. A demonstrációk alkalmával
inkább a joghatár szigorú nemzeti szempontú megvonását
szorgalmazzák, illetve a nacionalista érdekek érvényesítését -
minden téren.
Temesváron azonban úgy tűnik, más a helyzet. Nem először
érkeznek olyan hírek a Bega-parti városból, hogy ott valami más
történik, mint általában Romániában. Sőt: a nemzetközi sajtóban
egyre többször fogalmazódott meg, hogy a decemberi, temesvári
forradalmat januári, romániai ellenforradalom követte volna.
E tanúságokat levonni látszik a város sokat szenvedett lakossága
is, amely a mai ottani közállapotokban megcsúfolását véli felfedezni
mindannak, amiért áldozatait meghozta."
|
|
|
|
|
|
 |
- Bécsi csapatcsökkentési tárgyalások - 1. folyt.
|
A szovjet delegáció vezetője szerint Moszkva a bécsi tárgyalások
által előkészített szerződéstől függetlenül is hajlandó a haderő
csökkentésére. Rövidesen a volt kommunista országokban nem
állomásozik több katona, mint 600-700 ezer. A londoni Stratégiai
Intézet becslése szerint azonban jelenleg még több mint egymillió
katona van az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország
területén.
A keletnémet szóvivő azzal érvelt - egybehangzóan a szovjet
állásponttal -, hogy a Nyugat nem tehet úgy, mintha a keleteurópai
államokban semmi nem történt volna politikai és katonai tekintetben.
Úgy is mondhatjuk, hogy a Szovjetunió a saját katonai gyengülését
követendő példának állítja oda a nyugati államok elé.
A NATO válasza erre kettős. Az egyik a bécsi tárgyalások által
elért eredményekből adódik. Eszerint a Nyugat majd csak akkor kíván
belebocsátkozni abba kérdésbe, hogy hány katonára van szükség
Európában, ha már megvalósult a támadó fegyverek egyensúlya.
A másik nyugati válasz felér egy új katonai doktrínával. Hogy a
szovjet fél a saját gyengeségét ne használhassa engedmények
kierőszakolására, a NATO-államok nem abból indulnak ki, hogy milyen
jellegű és méretű pillanatnyilag a nyugati államok
veszélyeztetettsége, hanem hogy a nyugati életforma értékeinek
megvédésére mekkora katonai erőt tart szükségesnek. Márpedig ezt a
nyugati államok belátása és szuverén döntése határozza meg - nem
pedig az, hogy a Szovjetunió hány katonát visz haza, vagy hogy
katonai tekintetben milyen helyzetbe került. +++
1990. március 12., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|