|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Mécs Imre és Vitautas Landsbergis táviratváltása
"Mécs Imre a következő táviratot
kapta:
A litván reformmozgalom, a Sajudis tanácsa meghívja önt, hogy
vegyen részt az 1940 óta első ízben szabadon megválasztott Litván
Legfelső Tanács első ülésén Vilniuszban. Előreláthatólag néhány
rendkívül fontos dokumentum fog születni, ezért az Ön részvétele nem
csupán igen megtisztelő lenne számunkra, hanem egyben az új litván
politikai helyzet támogatásának bizonyítéka is.
prof. Vitautas Landsbergis
elnök
x x x
A Sajudis Központi Tanácsának, Vilniusz
Kedves Vitautas Landsbergis
Nagyon köszönöm személyes meghívását a nagy történelmi
eseményre, amikor végre sok évtized múltán kimondják Litvánia
függetlenségét. Boldogok vagyunk, hogy ezt a napot megérhettük.
Kérem, fogadja forró üdvözlésemet, ölelésemet, nemcsak a magam,
hanem valamennyi 1956-os forradalmár társam nevében, a Szabad
Demokraták Szövetségének a nevében. Biztos vagyok, hogy minden
magyar hazafi együttérez önökkel, és osztozik boldogságukban.
Csak azért vagyok szomorú, hogy nem tudok ott lenni és együtt
ünnepelni önökkel.
Köszöntjük a független, szabad, demokratikus Litvániát. Éljen a
litván és a magyar nép barátsága.
Szeretettel üdvözli:
Mécs Imre
Szabad Demokraták Szövetsége,
Történelmi Igazságtétel Bizottsága
"
SZER, A mai nap:
Temesvári tüntetés
"Sokezer ember
tiltakozott tegnap Temesvárott Iliescu elnök és az általa vezetett
Nemzetmentő Front működése ellen. Ara-Kovács Attila jelenti
Budapestről:
- Nem számít gyakorinak a mai Romániában a tüntetésszerű
hivatkozás Európára és a demokráciára. A demonstrációk alkalmával
inkább a joghatár szigorú nemzeti szempontú megvonását
szorgalmazzák, illetve a nacionalista érdekek érvényesítését -
minden téren.
Temesváron azonban úgy tűnik, más a helyzet. Nem először
érkeznek olyan hírek a Bega-parti városból, hogy ott valami más
történik, mint általában Romániában. Sőt: a nemzetközi sajtóban
egyre többször fogalmazódott meg, hogy a decemberi, temesvári
forradalmat januári, romániai ellenforradalom követte volna.
E tanúságokat levonni látszik a város sokat szenvedett lakossága
is, amely a mai ottani közállapotokban megcsúfolását véli felfedezni
mindannak, amiért áldozatait meghozta."
|
|
|
|
|
|
|
Német egység - és a lengyel biztonsági érdekek (2.rész)
|
Nem kis részük aktív tagja az ,,elűzöttek szövetségének,,, márpedig ezek az emberek nem akarnak belenyugodni egykori hazájuk elvesztésébe. Egyre fokozzák politikai nyomásukat a decemberi parlamenti választásokon győzelemre törő CDU/CSU koalícióra, s ezt Helmut Kohl nagyon is érzi. A kancellár eddigi kétértelműsége, a nyílt színvallás elodázása arra vezethető vissza, hogy nem akar szembekerülni néhány millió válalsztópolgárral.
Kohl George Bush Camp David-i rezidenciáján tett látogatásakor az amerikai elnök ösztönzésére sem vo lt hajlandó megváltoztatni eddigi taktikáját. A lengyeleknek a határok sérthetetlenségére adandó garanciák kérdését megkerülve, azt mondotta: ebben az ügyben a végső szót a majdani egyesített Németország kormánya és parlamentje mondhatja csak ki.
A lengyel politikai felső vezetés mindenesetre óvatos. Nem tudja még, mit tartogat számára a jövő, ezért megfelelő szinten kívánja tartani a fegyveres erőket, s nem sürgeti az ország területén állomásozó közel 60 ezer főnyi szovjet hadseregcsoport kivonását sem. Itt jegyezzük meg, a lengyel reguláris erők létszáma az 1989 januári hivatalos adatok szerint 347 ezer volt. Jóllehet időközben bizonyos leépítésekre került sor, ez a hadsereg - felszereltségénél és kiképzettségénél fogva - számottevő biztonsági tényező az ország szuverenitásának és területi épségének szavatolásában.
Természetesen nem tekinthető egészen bizonyosnak, hogy a bizonytalan helyzetre való hivatkozással minden előzetesen bejelentett intézkedést végrehajtanak - például a védelmi kiadások növelését -, amennyiben egy megfontoltabb német külpolitika folytán a fenyegetettség érzete mérséklődik, esetleg később meg is szűnik. Egyelőre azonban Varsóban érezhető a szorongás, s talán ezzel magyarázható az a határozott kívánság, hogy a "4+2" tárgyalásokba - a négy nagyhatalom és a két német állam közti, s a Lengyelország nemzeti érdekeit közvetlenül befolyásoló megbeszélésekbe - vonják be a lengyel kormányt is. Ezt a jogos igényt - több más országgal együtt - a Szovjetunió ugyancsak támogatja. +++
Serfőző Lászlá MTI-PRESS
1990. március 12., hétfő 11:28
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|