|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Mécs Imre és Vitautas Landsbergis táviratváltása
"Mécs Imre a következő táviratot
kapta:
A litván reformmozgalom, a Sajudis tanácsa meghívja önt, hogy
vegyen részt az 1940 óta első ízben szabadon megválasztott Litván
Legfelső Tanács első ülésén Vilniuszban. Előreláthatólag néhány
rendkívül fontos dokumentum fog születni, ezért az Ön részvétele nem
csupán igen megtisztelő lenne számunkra, hanem egyben az új litván
politikai helyzet támogatásának bizonyítéka is.
prof. Vitautas Landsbergis
elnök
x x x
A Sajudis Központi Tanácsának, Vilniusz
Kedves Vitautas Landsbergis
Nagyon köszönöm személyes meghívását a nagy történelmi
eseményre, amikor végre sok évtized múltán kimondják Litvánia
függetlenségét. Boldogok vagyunk, hogy ezt a napot megérhettük.
Kérem, fogadja forró üdvözlésemet, ölelésemet, nemcsak a magam,
hanem valamennyi 1956-os forradalmár társam nevében, a Szabad
Demokraták Szövetségének a nevében. Biztos vagyok, hogy minden
magyar hazafi együttérez önökkel, és osztozik boldogságukban.
Csak azért vagyok szomorú, hogy nem tudok ott lenni és együtt
ünnepelni önökkel.
Köszöntjük a független, szabad, demokratikus Litvániát. Éljen a
litván és a magyar nép barátsága.
Szeretettel üdvözli:
Mécs Imre
Szabad Demokraták Szövetsége,
Történelmi Igazságtétel Bizottsága
"
SZER, A mai nap:
Temesvári tüntetés
"Sokezer ember
tiltakozott tegnap Temesvárott Iliescu elnök és az általa vezetett
Nemzetmentő Front működése ellen. Ara-Kovács Attila jelenti
Budapestről:
- Nem számít gyakorinak a mai Romániában a tüntetésszerű
hivatkozás Európára és a demokráciára. A demonstrációk alkalmával
inkább a joghatár szigorú nemzeti szempontú megvonását
szorgalmazzák, illetve a nacionalista érdekek érvényesítését -
minden téren.
Temesváron azonban úgy tűnik, más a helyzet. Nem először
érkeznek olyan hírek a Bega-parti városból, hogy ott valami más
történik, mint általában Romániában. Sőt: a nemzetközi sajtóban
egyre többször fogalmazódott meg, hogy a decemberi, temesvári
forradalmat januári, romániai ellenforradalom követte volna.
E tanúságokat levonni látszik a város sokat szenvedett lakossága
is, amely a mai ottani közállapotokban megcsúfolását véli felfedezni
mindannak, amiért áldozatait meghozta."
|
|
|
|
|
|
|
Német egység - és a lengyel biztonsági érdekek (1.rész)
|
1990. március 12. (MTI-Press) - Sok szó esik manapság az
Odera-Neisse (Odra-Nysa) ,,békehatárról,,.
Ezt a határvonalat a második világháborúban szövetséges hatalmak - a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia - alakították ki az 1943-as teheráni, az 1945 februári jaltai és az 1945 júliusi-augusztusi potsdami csúcstalálkozójukon. Az akkoriban kötött, eléggé drámai következményekkel járó alku eredményeként a Szovjetunió - jelentős lengyel területekhez jutva - messze Nyugatra előre tolta határait, ugyanakkor Lengyelországnak ítélték oda az 1937-es ,,birodalmi,, Németország keleti területeinek több mint 100 ezer négyzetkilométernyi részét, ideértve az egykori Kelet-Poroszországot is.
Hogy ezt a döntést a fasiszta Németország veresége után létrejött NSZK magára nézve érvényesnek tartotta-e, vagy sem, erről Konrad Adenauer, a szövetségi köztársaság első kancellárja 1953-ban így vélekedett: ,,Szerintem egyetlen német kormány sem lesz majd abban a helyzetben, hogy az Odera-Neisse vonalat valaha is hivatalosan elismerje..." Ezután meglehetősen hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az 1970-es évek elején az úgynevezett keleti szerződésekben Bonn elfogadja az Európában 1945 után kialakult politikai-földrajzi realitásokat. Ezt a kötelezettséget azután a két német állam az 1975-ös helsinki csúcsértekezleten is megerősítette. A konferencián részt vett országok képviselői azt a felfogást vallották, hogy a jelenleg fennálló határok revíziója a fegyveres erőszakot magában rejtő súlyos konfliktushoz vezethetne, ezért mindenkinek nagyfokú önmérsékletet kell tanúsítania, szem előtt tartva az általános kontinentális biztonság követelményeit. A záróokmány hangsúlyozza, hogy az aláírók egyike, vagy másika között támadt vitákat békés eszközökkel oldják meg, kirekesztve minden egyoldalú lépést, önbíráskodást.
Nem feledve azt a történelmi tanulságot, hogy 1939-ben Lengyelország a nagy ,,keleti hadjáratra,, készülődő hitlerista Wehrmacht áldozata lett, Varsóban - érthetően - gyanakodva figyelik a határ-problémával kapcsolatos nyugatnémet megnyilatkozásokat. A lengyelek nem tekinthetnek el attól, hogy hogy hamarosan közvetlen szomszédjuk lesz egy hatalmi ambicióktól nem mentes egységes Németország, olyan államalakulat, amelynek igen rős hadserege és gazdasági potenciálja lesz, s amelynek nyugati felében Sziléziából és más területekről annakidején kitelepített több mint három millió német él. (folyt)
1990. március 12., hétfő 11:26
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|