Rendszerváltás és az MTI

	Litvánia: a függetlenség ára (1.rész)
Moszkva, 1990. március 9. péntek (MTI-Panoráma) - Litvániában csütörtökön eldőlt, hogy a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező litván össznépi mozgalom, a Sajudis az új összetételű törvényhozás szombati első űlésén kezdeményezi az 1918-as függetlenségi nyilatkozat megerősítését, ami egyet jelent a Szovjetuniótól való elszakadással. A Sajudis vezetőségének csütörtök hozott határozata valójában senkit sem lepett meg. A két héttel ezelőtti választásokon aratott elsöprő győzelme után ugyanis nyilvánvalóvá vált: napok kérdése csupán mikor nyilvánítja ki a köztárssaság elszakadását a Szovjetuniótól. A kiválás közelségét jelezte már az is, hogy Mihail Gorbacsov a hét elején Algirdas Brazauskassal, a Független Litván Kommunisták vezetőjével, a parlament elnökével folytatott tárgyalásain értésre adta: a kiválás esetén rendezni kell a számlát. A litván rádió jelentése szerint ebben az esetben Moszkva nem kevesebb mint 21 milliárd rubelt követel az egykori beruházásokért és az elmaradó áruszállításokért cserébe, s a továbbiakban konvertibilis valutában kívánja elszámolni a két ország kereskedelmi forgalmát. A moszkvai vezetés feltételei meglehetősen szigorúnak, jóformán teljesíthetetlennek tűnnek. Miről is van szó? Egyrészt a három millió lakosú balti állam számára hatalmas terhet jelent a moszkvai követelés, s eleve lehetetlen a konvertibilis elszámolásra való azonnali áttérés. A kategórikus követeléseket nem csekély ellenérzéssell fogadták a köztársaságban, s ez tükröződött Brazauskas egy tévéinterjújában is. A legnépszerűbb litván politikus a realitások figyelembe vételét kérte számon Moszkvától. Litvánia ugyanis az elmult évtizedekben szoros függőségbe került a szovjet gazdaság egészével. A nyersanyagokban és energiahordozókban szűkölködő köztársaság eddig átlagosan a világpiaci árak harmadának megfelelő szovjet belső árakon jutott hozzá ezekhez, így a konvertibilis elszámolás bevezetése azonnali csödöt jelentene a köztársaság számára. Másrészt a köztársaságban termelt áruk elsősorban szovjet igényeket elégítenek ki, s többségük versenyképtelen a világpiacon. (folyt.) 1990. március 9., péntek 12:05
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Litvánia: a függetlenség ára (2.rész)
Ezért - legalábbis kezdetben - minden bizonnyal fennmaradnak majd a Szovjetunióval kialakult gazdasági kapcsolatok, s csak fokozatosan vezethető be a világpiaci árakon történő kereskedelem és a konvertibilis elszámolás. Ebből is látszik, hogy a gazdasági refolrm sikere, milyen szorosan kapcsolódik a tényleges függetlenség érvényesítéséhez. A litván parlament kidolgozta már a piacgazdaság bevezetésére épülő gazdasági önállóság koncepcióját. Külföldi tőkebefektetés nélkül viszont aligha sikerül versenyképessé tenni az elmaradt gazdaságot. Vezető litván közgazdászok szerint a külföldi tőke érdekelődését az is felkeltheti, hogy a köztársaság már fekvéséből eleve adódóan a nyugati cégek számmára egyfajta ,,ugródeszkaként,, jöhet számításba. Noha Litvánia nyersanyag és energiakészletekkel nem rendelkezik, a munkaerő nemzetközi mércével rendkívül olcsó, ugyanakkor a szovjet átlaghoz képest lényegesen képzettebb. Mindez lehetővé teszi, hogy viszonylag olcsón, magas technikai szinvonalon álló termékeket lehessen ott előállítani. A külföldi tőke bizalmához azonban mindenképpen politikai stabilitásra van szükség a balti köztársaságban. Egyelőre viszont a litván függetlenség kérdése inkább sokismeretlenes egyenlethez hasonlítható. Nem kis szerpet játszik majd az, hogy miképpen reagál a világ a független Litvánia létrejöttére, s egyelőre csak a Gorbacsov által megfogalmazott moszkvai reakció ismert. Másrészt hátra van még az egyezkedés a Szovjetunióval, amely ugyancsak kemény diónak igérkezik. Erre Brazauskas is uttalt, amikor hangsúlyozta, hogy alaposan fel kell készülni a tárgyalásokra. Mindenesetre a moszkvai pénzügyi ultimátum eleve túlzottnak tűnik. Igaz, hogy az elmúlt negyven évben központi beruházásban kikötők, gépgyárak, és viszonylag fejelett elektronikai üzemek létesültek, ezek jó része viszont már megtérült és jelentős hasznot is hozott. Másrészt az egyezkedést, az is nehezíti, hogy a központi adatok számos esetben manipuláltak. A tényleges munkaráfordításokat nem tükröző gazdasági adatokból adódhat ugyanis, hogy az iparilag egyik legfejelettebb szovjetköztársaságnak a statisztika szerint másfél milliárdos évi passzivuma van a Szovjetunióval folytatott kereskedelmében. A litvánokat láthatóan semmi sem tántoríthatja el, a függetlenség kinyilvánításától, s eennek nyomán kezdődhet majd az alkudozás a függetlenség végső áráról. Végső kimenetele minden bizonnyal függ majd attól is, hogy milyen kül- és belpolitikai tényezők helyettesítendők majd be a a sokismeretlenes litván egyenletbe. +++ Kóti Lóránt (Moszkva) 1990. március 9., péntek 12:20
Vissza » A hírhez kapcsolódik »