|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Mécs Imre és Vitautas Landsbergis táviratváltása
"Mécs Imre a következő táviratot
kapta:
A litván reformmozgalom, a Sajudis tanácsa meghívja önt, hogy
vegyen részt az 1940 óta első ízben szabadon megválasztott Litván
Legfelső Tanács első ülésén Vilniuszban. Előreláthatólag néhány
rendkívül fontos dokumentum fog születni, ezért az Ön részvétele nem
csupán igen megtisztelő lenne számunkra, hanem egyben az új litván
politikai helyzet támogatásának bizonyítéka is.
prof. Vitautas Landsbergis
elnök
x x x
A Sajudis Központi Tanácsának, Vilniusz
Kedves Vitautas Landsbergis
Nagyon köszönöm személyes meghívását a nagy történelmi
eseményre, amikor végre sok évtized múltán kimondják Litvánia
függetlenségét. Boldogok vagyunk, hogy ezt a napot megérhettük.
Kérem, fogadja forró üdvözlésemet, ölelésemet, nemcsak a magam,
hanem valamennyi 1956-os forradalmár társam nevében, a Szabad
Demokraták Szövetségének a nevében. Biztos vagyok, hogy minden
magyar hazafi együttérez önökkel, és osztozik boldogságukban.
Csak azért vagyok szomorú, hogy nem tudok ott lenni és együtt
ünnepelni önökkel.
Köszöntjük a független, szabad, demokratikus Litvániát. Éljen a
litván és a magyar nép barátsága.
Szeretettel üdvözli:
Mécs Imre
Szabad Demokraták Szövetsége,
Történelmi Igazságtétel Bizottsága
"
SZER, A mai nap:
Temesvári tüntetés
"Sokezer ember
tiltakozott tegnap Temesvárott Iliescu elnök és az általa vezetett
Nemzetmentő Front működése ellen. Ara-Kovács Attila jelenti
Budapestről:
- Nem számít gyakorinak a mai Romániában a tüntetésszerű
hivatkozás Európára és a demokráciára. A demonstrációk alkalmával
inkább a joghatár szigorú nemzeti szempontú megvonását
szorgalmazzák, illetve a nacionalista érdekek érvényesítését -
minden téren.
Temesváron azonban úgy tűnik, más a helyzet. Nem először
érkeznek olyan hírek a Bega-parti városból, hogy ott valami más
történik, mint általában Romániában. Sőt: a nemzetközi sajtóban
egyre többször fogalmazódott meg, hogy a decemberi, temesvári
forradalmat januári, romániai ellenforradalom követte volna.
E tanúságokat levonni látszik a város sokat szenvedett lakossága
is, amely a mai ottani közállapotokban megcsúfolását véli felfedezni
mindannak, amiért áldozatait meghozta."
|
|
|
|
|
|
|
A rubelexport és beszüntetésének következményei
|
-----------------------------------------------
München, 1990. február 2. (SZER, Kezdődik a nap, Vadász János) - A kereskedelmi miniszter két héttel ezelőtt felfüggesztette a rubelelszámolású - főleg a Szovjetunióba irányuló - exportot, illetve minden egyes szállítás teljesítését előzetes engedélyhez kötötte.
A rubelexportra berendezkedett vállalatok máris érzik a következményeket. A győri Rába hazaküldi az ott dolgozó lengyel vendégmunkásokat, és 400-500 munkását februárban három hetes kényszerszabadságra küldi.
A miniszter említett lépése érthető annyiban, hogy ez az export óriási kárt okoz a magyar gazdaságnak.
Normális viszonyok között minden ország külkereskedelmi többletre törekszik, de a KGST torz rendszerében aki többletet halmoz, egyértelműen ráfizet. A többlettel ugyanis nem lehet mit kezdeni. Nem realizálható áruban vagy szolgáltatásban, mivel naturális árucsere jellemzi a forgalmat. Maga a többlet tanúskodik erről a kudarcról, hiszen nem hajtható be fizetőeszközben sem.
A transzferábilis rubel - amelyben a többletet nyilván tartják - csupán számviteli kategória, nem fizetőeszköz. Az így okozott veszteség egyrészt természetben jelentkezik: egyszerűen sokkal több áru megy ki az országból, mint amennyi bejön oda. De ez az export a fizetési mérleget is rontja, mert a teljesítéséhez jelentős nyugati importot, illetve devizát kell igénybe venni pusztán azért, hogy ez a meddő veszteség létrejöhessen. Ráadásul inflációs hatású, mivel az exportárbevételt a költségvetés forintban kifizeti a vállalatnak. Tehát jövedelem, vásárlóerő keletkezik, amelynek nincs semmiféle árufedezete. (folyt.)
1990. február 2., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Rubelexport és következményei - 1. folyt.
|
Az így keletkezett veszteség tavaly a külkereskedelemben és idegenforgalomban együttesen 1,6 millárd rubelre rúgott, forintértéke 45 milliádra becsülhető. És miután most, január első két hetében ez a veszteség további 250 millió rubellel növekedett - nem tévedés, két hét alatt negyed milliárd rubel -, érthető, hogy a miniszter adminisztratív lépéssel beavatkozott.
Viszont van, ami egyáltalán nem érthető. Miért szubvencionálja a magyar állam ezt az exportot? Miért téríti meg a vállalatoknak a hatalmas veszteségeket, amikor a szállítások értékét forintban kifizetik, és jövedelmezően fizetik ki? Tehát miért ösztönzi azt a tevékenységet, amelyet korlátozni kíván? - mert nyilvánvaló, hogy ez a lázas exportálás magyarázata, máskülönben egyetlen vállalat sem teljesítene olyan szállítást, amelynek ellenértékét külföldi partnerétől képtelen megkapni.
Mit jelent akkor a kormány által bevezetett intézkedés? Nem többet, mint a mérhetetlen veszteség mesterséges korlátozását, miközben fennmarad az a szubvenciós politika, amely a veszteségeket végső soron előidézi. +++
1990. február 2., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|