|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Történelmi Igazságtétel Bizottsága felhívása a magyar társadalomhoz
"1956 újraértékelése nélkül nem lehet hozzákezdeni a
demokratikus Magyarország megteremtéséhez, és hogy a forradalom
alapvető céljai - a demokratikus többpártrendszer, az önigazgatáson
alapuló népképviselet, a semleges és független Magyarország és a
szomszéd országokkal való, egyenjogúságon alapuló együttműködés -
változatlanul időszerűek. "
BBC, Panoráma:
A vagyonelszámoltatás eredménye
"A beidézettek névsora Gáspár Sándorral, a SZOT egykori
főtitkárával kezdődött, és Somogyi Lászlóval, az egykori építésügyi
miniszterrel, a Bécs-Budapest világkiállítás közelmúltban lemondott
kormánybiztosával záródott.
Kettejük között a magyar közelmúlt olyan alakjai jelentek meg,
mint Pulai Árpád, Komócsin Mihály, Miklós Imre, Tímár Mátyás és Buda
István. Az egykori vezetők készségesen, sőt felkészülten válaszoltak
a bizottság kérdéseire. Ezekből és a válaszokból kiderült, hogy a ma
már megérdemelt nyugdíjukat élvező államférfiak szinten kivétel
nélkül kedvező áron vásárolt állami bérlakásban élnek, pici hétvégi
bungalow-val, vagy még azzal sem rendelkeznek, bankszámlájuk pedig
szinte minimális."
|
|
|
|
|
|
|
Nemzeti csúcstalálkozó
|
----------------------
München, 1990. március 6. (SZER, Magyar híradó) - Nehéz lenne megmondani, hogy a Magyar Néppárt azzal a meggondolással tagadta-e meg késő éjszaka az amúgy is sovány közös nyilatkozat aláírását, hogy az alá nem írás - lásd: SZDSZ, Fidesz példája - népszerűséget jelent, vagy egyszerűen azért, mert képviselőik fáradtak voltak a 11 órás marathoni tárgyalás után.
Ha figyelembe vesszük, hogy mi volt az aláírás megtagadásának két megnevezett oka, a párt magatartása még kevésbé érthető. Az egyik kívánság úgy hangzott, hogy állítsanak listát azok a pártok is, amelyek nem kerültek fel az országos listára. Ezt a többiek azon az alapon utasították vissza, hogy az törvénysértés lenne.
A másik követelés az volt, hogy a pártok még a választások előtt számoljanak el pénzforrásaikról. Itt azt a választ kapták, hogy az érvényben lévő két törvény kielégítő.
Tény, hogy az elmondottak tanúsága szerint a Magyar Néppárt és a többi résztvevő között még az a halvány egyetértés sem létezik, mint amely összeköti a másik tizenegyet.
Aztán feltünt egy egészen új fenomén: az egykori barátok, fegyvertársak, a Fidesz és az SZDSZ közötti feszültség. Mindenekelőtt a fiatal demokraták képviselői - Orbán Viktor és Deutsch Tamás - reagáltak élesen az SZDSZ-es Tölgyessy Péter megnyilvánulásaira. Az ok - mint az a folyosói beszélgetésekből kiderült - nézeteltérés a jelöltek állítása körül. Az egyik a másikat okolja azért, hogy számos kerületben szembetalálja magát a két párt prominens tagja.
A további pártok közötti szokásos és természetes nézeteltérések mellett már csak az tünt fel, hogy a Hazafias Választási Koalíció képviselői mennyire csorbítatlanul átvették anyaszervezetük, a Népfront kerek mondatokba csomagolt, semmit nem mondó frázisait. Ez arra legalább jó volt, hogy megmutassa, milyen nagy utat tett meg az MSZP a demokratizálódás útján, az ő küldöttjeitől ilyesmit nem hallottunk. (folyt.)
1990. március 6., kedd
|
Vissza »
|
|
- Nemzeti csúcstalálkozó - 1. folyt.
|
Érdekes volt figyelni Németh Miklós miniszterelnök arcát, amikor számtalan összefüggésben figyelmeztették arra, hogy hány napja van még vissza kormányának. Ez a hosszú évtizedek óta kétségtelenül legsikeresebb magyar miniszterelnök - a megjelölés a gyenge mezőny ellenére is rangot ad -, szóval ő, aki olyan fontosnak tartja a hatékonyságot, egyrészt láthatóan sajnálta az elbeszélt tizenegy órát, másrészt tisztában van azzal, hogy a jövő a jelenlévő pártoké, és azoké a demokratikus parlamenti módszereké, amelyek ugyan időt rablóak, de egyben feltételei is az új társadalmi rendszernek.
Ezt figyelembevéve a miniszterelnök messzemenő kompromisszum-készséget mutatott. Azonnal beleegyezett abba, hogy vizsgálják felül a kormány vitatott döntését arról, hogy miért vette el az Állami Népességnyilvántartó Hivataltól a választási szavazatszámlálás jogát, és helyezte azt saját belügyi jogkörébe.
A kompromisszum: mindkét intézmény számol. Ez a módszer lehet bonyolult, lehet költséges, de mindenesetre messzemenően kizárja a csalás lehetőségét, és azért ez nem elhanyagolható szempont egy ilyen választásnál.
A másik terület, ahol kompromisszum született a miniszterelnök és a pártok között: a szovjet csapatkivonás ügye. A demokratikus pártok ragaszkodtak ahhoz, hogy a kormány csak akkor kössön egyezményt, ha azzal biztosítani tudja az aláírást követő három hónapon belüli kivonulást. Erre ugyan nem született ígéret, de arra igen, hogy két napon belül tájékoztatják a pártok képviselőit a helyzet állásáról, és a pártok küldhetnek megfigyelőket a tárgyalásokra. Az egyezményt - amelyet feltehetően még ez a kormány meg fogja kötni - csak a következő parlament ratifikálja majd. (folyt.)
1990. március 6., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Nemzeti csúcstalálkozó - 2. folyt.
|
A legfeltűnőbb, legőszintébb magatartást talán a negyedik napirendi pont megvitatásánál tanúsították a pártok - pedig itt annyira nem volt megegyezés, hogy ezt még fel sem említették a kiadott nyilatkozatban, és éppen ez az.
Az első hozzászólási kör után világos volt, hogy nincs megegyezésre kilátás a tévé és rádió felügyeletének kérdésében.
Az ilyen magatartásokról kinek-kinek meg lehet a véleménye, de a 40 éve nélkülözött világos beszéd, az őszinteség jele az, hogy nincs ködösítő kimagyarázás.
A tizenkét párt képviselője hosszú, fárasztó vitában adta tanújelét annak, hogy ha nem is mindig zökkenőmentesen, de élni tud a parlamentarizmus játékszabályaival. +++
1990. március 6., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|