 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Történelmi Igazságtétel Bizottsága felhívása a magyar társadalomhoz
"1956 újraértékelése nélkül nem lehet hozzákezdeni a
demokratikus Magyarország megteremtéséhez, és hogy a forradalom
alapvető céljai - a demokratikus többpártrendszer, az önigazgatáson
alapuló népképviselet, a semleges és független Magyarország és a
szomszéd országokkal való, egyenjogúságon alapuló együttműködés -
változatlanul időszerűek. "
BBC, Panoráma:
A vagyonelszámoltatás eredménye
"A beidézettek névsora Gáspár Sándorral, a SZOT egykori
főtitkárával kezdődött, és Somogyi Lászlóval, az egykori építésügyi
miniszterrel, a Bécs-Budapest világkiállítás közelmúltban lemondott
kormánybiztosával záródott.
Kettejük között a magyar közelmúlt olyan alakjai jelentek meg,
mint Pulai Árpád, Komócsin Mihály, Miklós Imre, Tímár Mátyás és Buda
István. Az egykori vezetők készségesen, sőt felkészülten válaszoltak
a bizottság kérdéseire. Ezekből és a válaszokból kiderült, hogy a ma
már megérdemelt nyugdíjukat élvező államférfiak szinten kivétel
nélkül kedvező áron vásárolt állami bérlakásban élnek, pici hétvégi
bungalow-val, vagy még azzal sem rendelkeznek, bankszámlájuk pedig
szinte minimális."
|
|
|
|
|
|
 |
Hogyan tovább Jugoszlávia? (1.rész)
|
Belgrád, 1989. december 26. kedd (MTI-Panoráma)
Jugoszláviára is kihat a a közép-kelet-európai szocialista
országokban zajló politikai olvadás. Az új szelek azonban jószerével
még a régi vitorlásokat, s bennük gyakran a régi hajósokat röpítik,
és a sok nemzetiségű, gazdaságilag a fejlett északra és az
elmaradott délre osztott ország sajátos körülményei csak növelik a
belső ellentmondásokat, nézetkülönbségeket.
Az 1989-es év végének jugoszláviai helyzetére jellemző: a sok
éves gazdasági pangás és a hiperinfláció felkorbácsolta a
kedélyeket. A már évekkel ezelőtt megkezdett reformok részben
elvetéltek, részben lelassultak, mert a konzervatív erők szívós
ellenállást tanúsítanak. Előtérbe kerültek az ország hat
tagköztársaságának és két autonóm tartományának szűkebb érdekei, a
párt, állami és társadalmi vezetőségek általában a nemzeti programok
mögött sorakoznak fel, akadályozzák a jugoszláv szintézis
kialakítását, s ha ez mégis sikerül, akkor az új programok
következetes végrehajtását.
Most, amikor főként Európában mind erősebb az integrációs
törekvés, Jugoszlávia szinte érthetetlen módon dezintegrálódott.
Jellemző, hogy a legutóbbi évek állandó jelszavává vált az egységes
jugoszláv piac megteremtésének sürgetése. Az országon belüli
gazdasági, ideológiai és politikai összecsapások árnyékot vetnek az
élet minden területére, minden társadalmi szférára.
A nacionalizmusok és a sovinizmus burjánzása rombolja az ország
nemzeti-nemzetiségi viszonyait, aláássa a titói Jugoszlávia egyik
legnagyobb vívmányát, az egyenjogúság, a testvériség-egység
eszméjét. Napjainkban mindennapos jelenség, hogy a tagköztársasági
és tartományi vezetőségek visszaélnek a jugoszláv alkotmány és
jogrendszer hiányosságaival, következetlenségeivel és nem hajtják
végre az államelnökség és a föderáció szerveinek határozatait,
rendeleteit.
Csaknem tíz éve húzódik, s egyre súlyosabb a koszovói válság,
amely napjainkra a köztársaságok közötti kapcsolatok egyik ütköző
pontjává vált, mivel különbözőképpen ítélik meg a tartomány
problémáit és megkérdőjelezik a megoldásukra elfogadott szövetségi
politika helyességét. Szerbia szerint Koszovo az egész ország ügye
és a föderációnak részt kell vennie az albán nacionalisták
megfékezésében. Szlovénia viszont úgy véli, hogy Koszovo Szerbiának
egyik tartománya, ezért elsősorban rá hárulnak az ottani gondok.
(folyt)
1989. december 26., kedd 14:45
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|