|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Szabad Demokraták Szövetségének beadványa a Katonai Főügyészhez
"Nyilvánvaló, hogy a Belügyminisztérium vezetői által elkövetett
bűncselekmények társadalomra veszélyessége rendkívüli. Utalunk itt
mindenekelőtt arra, hogy megzavarták a békés átmenetet, a szabad
választásokba vetett hitet, hiszen - joggal - azt sugallták, hogy a
választások nem lehetnek tiszták, ha a Belügyminisztérium szervei a
pártok választási elképzeléseiről, az egyik párt vezetőit
folyamatosan tájékoztatják."
SZER, Választási híradó:
A koalíció lehetőségei
"...a két, talán legerősebb párt - a Magyar Demokrata
Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége - között dől el a választási
harc.
Sokan hajlanak arra, hogy az ország érdeke az, ha ez a két párt
lépne koalícióra egymással. Durván leegyszerűsítve a képletet, ennek
a következő előnyei lennének:
A szabaddemokraták rendszerváltása - amely elsődlegesen a
liberális piacgazdaság szerkezetének kialakítását jelenti - népi
támogatást kapna. Az SZDSZ a legégetőbb gazdasági gondok megoldására
radikális beavatkozást sürget, amely kezdetben jelentős
destabilizációs következményekkel jár majd.
A Demokrata Fórum ez esetben hozzájárulhat a társadalmi
konszenzus megteremtéséhez. Cserében az SZDSZ-nek le kellene
mondania bizonyos radikális, vagy tiszta liberális elvről. Mivel az
SZDSZ-en belül is van egy szociálliberális irányzat, ez nem tűnik
lehetetlennek.
"
|
|
|
|
|
|
|
- Nemzeti csúcstalálkozó - 1. folyt.
|
Érdekes volt figyelni Németh Miklós miniszterelnök arcát, amikor számtalan összefüggésben figyelmeztették arra, hogy hány napja van még vissza kormányának. Ez a hosszú évtizedek óta kétségtelenül legsikeresebb magyar miniszterelnök - a megjelölés a gyenge mezőny ellenére is rangot ad -, szóval ő, aki olyan fontosnak tartja a hatékonyságot, egyrészt láthatóan sajnálta az elbeszélt tizenegy órát, másrészt tisztában van azzal, hogy a jövő a jelenlévő pártoké, és azoké a demokratikus parlamenti módszereké, amelyek ugyan időt rablóak, de egyben feltételei is az új társadalmi rendszernek.
Ezt figyelembevéve a miniszterelnök messzemenő kompromisszum-készséget mutatott. Azonnal beleegyezett abba, hogy vizsgálják felül a kormány vitatott döntését arról, hogy miért vette el az Állami Népességnyilvántartó Hivataltól a választási szavazatszámlálás jogát, és helyezte azt saját belügyi jogkörébe.
A kompromisszum: mindkét intézmény számol. Ez a módszer lehet bonyolult, lehet költséges, de mindenesetre messzemenően kizárja a csalás lehetőségét, és azért ez nem elhanyagolható szempont egy ilyen választásnál.
A másik terület, ahol kompromisszum született a miniszterelnök és a pártok között: a szovjet csapatkivonás ügye. A demokratikus pártok ragaszkodtak ahhoz, hogy a kormány csak akkor kössön egyezményt, ha azzal biztosítani tudja az aláírást követő három hónapon belüli kivonulást. Erre ugyan nem született ígéret, de arra igen, hogy két napon belül tájékoztatják a pártok képviselőit a helyzet állásáról, és a pártok küldhetnek megfigyelőket a tárgyalásokra. Az egyezményt - amelyet feltehetően még ez a kormány meg fogja kötni - csak a következő parlament ratifikálja majd. (folyt.)
1990. március 6., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|