 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyílt levél a Trianoni-szerződést aláíró nagyhatalmakhoz
"Követeljük valamennyi szomszédunktól, hogy adják meg a magyar
kisebbségeknek a kollektív nemzetiségi jogokat és a területi
autonómiát.
Mivel Romániáról, Csehszlovákiáról, Jugoszláviáról,
elképzelhetetlen, hogy ezt önszántukból valaha is megtennék, a
Trianoni-szerződést aláíró nagyhatalmaktól követeljük, hogy mind
három országot kényszerítsék rá, hiszen az ő jóvoltukból hajthattak
uralmuk alá mintegy 3-4 millió magyart.
"
SZER, Forgószínpad:
Választási népköltészet a magyar plakátokon
"Adva van követhetetlen számú politikai párt, kicsi, nagy és
közepes méretű választási agitációs plakátja. Van aki kézzel írja,
van aki géppel, található fekete-fehér és színes, sőt van kinek
háromdimenziósra is telik. Az alkalmi közvélemény-formálók a
frekventáltabb helyeken két módszer szerint ragasztják ki ezeket.
A-változat: precízen rá a rivális párt plakátjára. B-változat:
lehetőleg eltakarva az alatta levőt.
Mindkét módszer a kerületi IKV lakásfelújítási gondjait
igyekszik megoldani, hiszen az ílymódon az épületek homlokzatán
kialakult átlag 3 cm vastagságú papírréteg hő- és hangszigetel, sőt
nyilvánvalóan megtartja az egyébként lehullni szándékozó vakolatot
is.
"
|
|
|
|
|
|
 |
Világpolitika ,,embernézetben,, (1.rész)
|
1990. március 5.(MTI-Press) - Szabadulnak a túszok? (alcím)
Tizennyolcan vannak. Felerészben az Egyesült Államok polgárai, a
többiek britek, svájciak, nyugatnémetek, olaszok. Jórészük a bejrúti
Amerikai Egyetemen oktatott, de vannak köztük újságírók,
üzletemberek, katonatisztek, sőt egy könyvkereskedő s egy
bártulajdonos, akik talán véletlenül kerültek fogságba. Terry
Andersont, az AP hírügynökség közel-keleti irodavezetőjét öt
esztendővel ezelőtt, 1985. március 16-ikán hurdolták el, a svájciak
és a nyugatnémetek ,,csak,,, néhány hónapja vannak az emberrablók
kezében. A legkülönösebb sors talán a brit Terry Waite-nek jutott
osztályrészül. A Canterbury érsek különleges megbízottjaként a
túszszedőkkel tárgyalt, amikor 1987 januárjában maga is a túszok
sorába került.
Tizen már nincsenek az élők sorában. Brit nyelvtanárokat,
holland papot, amerikai ENSZ-katonát, szovjet kultúrattasét
gyilkoltak meg, de csupán hat holttestet találtak, noha titokzatos
telefonok minden esetben utasítottak, hol keressék a maradványokat.
Mondhatná valaki, végülis alig több, mint két tucat személyről
beszélnek, egybevéve élőket és holtakat. A múltheti viharnak többen
estek áldozatul kontinensünkön. Csakhogy itt olyan esetekről van
szó, amelyeket nemcsak a közös libanoni helyszín fűz egybe, de a
nemzetközi politikai kapcsolódás is. Valamennyi esetben erőteljes
nyilvánosság mellett mentek végbe a történések, a túszejtőknek nem
utolsósorban ez is céljuk, s méginkább össze akarták kuszálni a
közel-keleti válságtérség szálait. A félelem és a bizonytalanság
rossz tanácsadó, nem szólva arról az ördögi körről, ami kialakul.
A kormányok, érthetően, egyet mondhatnak: nem hagyják magukat
zsarolni, nem állnak le alkudozni. A kívülálló ezt csak
helyeselheti, de aki közvetlenül, családilag vagy más módon
érdekelt, vajon ugyanezt vallja-e? Így robbannak ki a viták, amelyek
hamar jelentős belpolitikai vonatkozásokat kaphatnak, s nem egy
esetben titkos tárgyalásokat ösztönözhettek. De amint kitudódott az
amerikai Irangate, vagy a Chirac akkori miniszterelnöknek
tulajdonított alkudozás a túszok ügyében, a viták botrányokba
fulladtak. Mert, ha engednek az bátorítás a terrornak: használják
még inkább a ,,túszvalutát,,. (folyt.)
1990. március 5., hétfő 12:46
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|