|
|
|
|
|
|
|
|
OS Szabad Március 15-ét - A Szabad Demokraták nyilatkozata
"A Szabad Demokraták megütközéssel
fogadják azokat a terveket, amelyek a március 15-i ünnep
semlegesítésére és a tájékoztatás csorbítására irányulnak. Szabad
március 15-ét kívánunk, ahol mindenki a maga módján ünnepelhet. Az
irányzatokat a Fidesz-től a Demisz-ig egybemosó ünneplést éppoly
természetellenesnek és félrevezetőnek tartanánk, mint azt, hogy a
választásra készülő országban ne szólalhassanak meg a
képviselőjelöltek. Még nem érkezett el a közös ünneplések ideje: még
itt vannak a szovjet csapatok; nem szabad a sajtó, a rádió, a
televízió; még nem történt meg a rendszerváltás. A Szabad Demokraták
ragaszkodnak a demokratikus ellenzék hagyományos, demokráciát
követelő menetéhez. A szabad sajtó ünnepén különösen visszatetsző
volna, ha az ország a televízióból nem szerezhetne tudomást az
elhangzó beszédekről.
"
SZER, Magyar híradó:
Kőszeg:
ha úgy látják, vezessenek elő
"Végvári Józsefet megrovásban
részesítették, vagyis ugyanazt a büntetést kapta, amit a
lehallgatók. Tehát a lehallgatás és a lehallgatás leleplezése
egyenértékű dolog a jelenlegi katonai ügyészség szemében. Én ezt nem
így látom, és gondolom, hogy Végvári József ugyancsak fellebbez az
ügyészségi határozat ellen.
Független dolog ettől, ha nem is lehallgatási ügy, hanem az
állambiztonsági szolgálatnak, vagy a volt állambiztonsági
szolgálatnak az ügye. Létrejött a Nemzetbiztonsági Hivatal, de a
különböző információkból lehet tudni azt, hogy az állambiztonságisok
jelentős része itt kapott beosztást."
|
|
|
|
|
|
|
- Az Országgyűlés mai napja - 1. folyt.
|
A másik két javaslat azonban már tűnődésre késztet. Az egyik: Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter beterjeszti, hogy a magyarországi nemzeti kisebbségek kapjanak külön képviseletet a parlamentben. A nemzetiségi szervezetek képviselői támogatják a javaslatot, az egyházak képviselői pedig megtoldják azzal: az egyházaknak és felekezeteknek is garantált helyük legyen az ország házában.
Ez utóbbival szemben Roszik Gábor lelkész, az MDF képviselője azzal érvelt: az egyházak élén nem demokratikusan választott vezetők állnak. Nem indokolt tehát, hogy közjogi méltósághoz jussanak. Tamás Gáspár Miklós, az SZDSZ képviselője pedig minden efféle, tehát valamely kisebbségnek eleve biztosított képviseletet adó elképzelést elutasít, mondván: ellene van a pártok képviselőiből felállítandó, közvetlenül választott parlament elvének. A korporatív megoldásnak csak a kétkamarás rendszerben volna helye.
Holnap reggel eldől: a Tisztelt Ház ellent tud-e állni a kísértésnek, hogy búcsúzóul még egy kicsit összekuszálja az amúgy is zavaros helyzetet, melyet maga után hagy. Nincs sok esély rá, hogy nem a rosszabbik énjükre, az indulataikra halgatnak majd a honatyák, és a szebbik nemből kikerült képviselők. Erre enged következtetni az a nem túl épületes vita, amely Király Zoltán képviselő javaslatát követte, miszerint népszavazás ide, pártközi megállapodás oda, azért csak döntsön még ez az Országgyűlés a köztársasági elnök megválasztásának módjáról.
Nem illeti dícséret a képviselőket már azért sem, hogy egyáltalán hajlandók voltak vitára bocsátani a javaslatot, fittyet hányva a népszavazással szentesített népfelség elvének. De ha már vitatkoztak róla, miért nem ügyeltek jobban, hogy ne mutassák ki a foguk fehérjét? Azt tudniillik, hogy milyen mélységes megvetéssel és felsőbbséggel utasítják el maguktól a tényt: ezentúl igen is több párt rendszerében kell megtanulni politizálni. Hogy maga a javaslattevő Király Zoltán elgondolkotott-e a tényen, hogy olyanok támogatták, mint a volt KISZ-es Hámori Csaba és a vízlépcsős Maróthy László - nem tudom. Én mindenesetre elgondolkodnék rajta. +++
1990. február 27., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|