|
|
|
|
|
|
|
|
OS Szabad Március 15-ét - A Szabad Demokraták nyilatkozata
"A Szabad Demokraták megütközéssel
fogadják azokat a terveket, amelyek a március 15-i ünnep
semlegesítésére és a tájékoztatás csorbítására irányulnak. Szabad
március 15-ét kívánunk, ahol mindenki a maga módján ünnepelhet. Az
irányzatokat a Fidesz-től a Demisz-ig egybemosó ünneplést éppoly
természetellenesnek és félrevezetőnek tartanánk, mint azt, hogy a
választásra készülő országban ne szólalhassanak meg a
képviselőjelöltek. Még nem érkezett el a közös ünneplések ideje: még
itt vannak a szovjet csapatok; nem szabad a sajtó, a rádió, a
televízió; még nem történt meg a rendszerváltás. A Szabad Demokraták
ragaszkodnak a demokratikus ellenzék hagyományos, demokráciát
követelő menetéhez. A szabad sajtó ünnepén különösen visszatetsző
volna, ha az ország a televízióból nem szerezhetne tudomást az
elhangzó beszédekről.
"
SZER, Magyar híradó:
Kőszeg:
ha úgy látják, vezessenek elő
"Végvári Józsefet megrovásban
részesítették, vagyis ugyanazt a büntetést kapta, amit a
lehallgatók. Tehát a lehallgatás és a lehallgatás leleplezése
egyenértékű dolog a jelenlegi katonai ügyészség szemében. Én ezt nem
így látom, és gondolom, hogy Végvári József ugyancsak fellebbez az
ügyészségi határozat ellen.
Független dolog ettől, ha nem is lehallgatási ügy, hanem az
állambiztonsági szolgálatnak, vagy a volt állambiztonsági
szolgálatnak az ügye. Létrejött a Nemzetbiztonsági Hivatal, de a
különböző információkból lehet tudni azt, hogy az állambiztonságisok
jelentős része itt kapott beosztást."
|
|
|
|
|
|
|
Akik a hírekben szerepelnek: búcsú Sandro Pertinitől (1.rész)
|
Róma, 1990. februór 27. kedd (MTI-PRESS) - Nem akart állami
pompát, hivatalos - és gyakran hamis - gyászt. Úgy ment el, ahogyan
élt, egyszerűen - és az egyszerű emberek szeretetétől, tiszteletétől
övezve. ,,Ciao Sandro,, -búcsúztatta őt az Avanti, a szocialista
pártlap, amelynek főszerkesztője volt hosszú ideig. S így búcsúztak
tőle az olaszok milliói, akik szívükbe zárták ezt mérges kis
öregembert becsületes, egyenes őszinteségéért, emberi
tisztességéért, amelyen hosszú élete, 93 év alatt egyszer sem esett
csorba.
Alessandro Pertini egyik legnagyobb alakja volt az Olasz Köztársaságnak. Meggyőződéses szocialista, és II. János Pál pápa meghitt barátja. Köztársasági elnök, minden olasz állampolgárt képviselő elnök, akik kétségbeesett harcot vívott elnöksége hét éve alatt a demokratikus rendet alapjaiban veszélyeztető véres terrorizmus ellen. Ugyanakkor jóságos nagyapa, aki az elnöki palotában minden évben elbeszélgetett a meghívott gyerekekkel, elment az iskolákba, gyermekotthonokba. Vagy lelkes szurkoló, aki állva izgulta, kiabálta végig Olaszország világbajnoki győzelmét az 1982-es madridi döntőben, és elnöki gépen vitte haza a győztes futbalistákat, kártyázva velük az uton.
Apró mozzanatok ezek Pertini elnökségéről, ahová már idősen, 82 évesen érkezett, kűzdelmes, nehéz életút után.
1918-ban, fiatalon csatlakozott a Szocialista Párthoz, amely mellett híven kitartott minden pártszakadás és irányváltás ellenére. A hírhedt fasiszta különbíróság börtönre ítéli, de megszökik és egy motorcsónakon külföldre menekíti Turatit, a Szocialista Párt történelmi vezetőjét. A franciaországi emigrációban taxisoför és kőműves. Visszatér illegális munkára és a fasizmus újra bebörtönzi, Gramsci cellatársa egy ideig. 43-44-ben az ellenállási mozgalom egyik szervezője. A nácik is elfogják, halálra ítélik, de innen is megszökik. A fegyveres partizánharc vezetője Északon Luigi Longóval.
Feleségül vesz egy húszéves partizánlányt, aki a hétfői falusi temetésen utolsó útjára is kísérte, és halotti úrnája alá a milánói népfelkelés vörös partizánzászlóját terítette, ahogyan Pertini kívánta. (folyt.)
1990. február 27., kedd 12:09
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|