Rendszerváltás és az MTI

	felcím: SZOT-kongresszus főcím: Új név, új korszak
Március 2-án kezdi - előreláthatóan háromnapos - munkáját a magyar szakszervezetek XXVI. és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének alakuló kongresszusa. A Budapest Kongresszusi Központban 160 tagszervezet és önálló szakszervezeti tagozat, valamint a rétegek - fiatalok, nyugdíjasok, nők - körülbelül 1000 küldöttjét várják a további 600 meghívott mellett. Vidékről mintegy félezer küldött vesz majd részt a magyar szakszervezeti mozgalomban fordulópontnak ígérkező kongresszus munkájában. Az előkészítő munka záró szakaszában Bálint Attilát, a kongresszus szóvivőjét kérdeztük. alc. Átalakítás? Átmentés? - Mi indokolja, hogy a küszöbön álló kongresszuson kimondják a SZOT megszünését és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének megalakulását? - Már mintegy másfél éve, az 1988. őszén lezajlott iparági, ágazati, szakmai szakszervezetek tanácskozásain, majd az 1988. decemberi országos értekezleten világosan fogalmazódott meg, hogy tartalmi váltásra van szükség, ehhez pedig megváltozott szakszervezeti keretekre. Az új típusú szakszervezeti munka alapelveinek, szervezeti kereteinek kidolgozására most érett meg az idő. A legfontosabb teendő: minden szakszervezet - alapszervezeti szintről indulva - határozza meg helyét és szerepét az érdekegyeztetési folyamatban és az ebből adódó feladatokat. Ma már teljesen egyértelmű, hogy a 19 ágazati szakszervezetből alakult mintegy 160 szakszervezet, szakosztály és tagozat új típusú országos szervezetet igényel. A tagszervezetek úgy vélik: a tulajdonváltás és a várható gazdaságpolitikai irányok miatt egyre kiszolgáltatottabbá váló dolgozó tömegeknek olyan egységes szakszervezeti mozgalomra van szükségük, amely az érdekegyeztetés országos szintjén képes - a helyzettől függően - partnerként együttműködni vagy kemény vitába szállni a munkaadókkal és a kormánnyal. (folyt.) 1990. február 27., kedd 14:02
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	SZOT-kongresszus 2.
- Milyen kormánnyal számolnak a választások után? - Azzal, amit a nép választ. Úgy gondolom, az új kormány kevésbé fog beleszólni a gazdasági folyamatokba, s vélhetően csökkenti a gazdálkodók terheit, elvégezve a gazdasági szerepek tisztázását is, hogy végre egyértelmű legyen: ki itt a valódi tulajdonos. Az érdekegyeztetés tárgyalásos folyamatában három szintet képzelünk el: a munkahelyit, (itt működtethető a béralku mechanizmusa), az ágazatit, (ez tárgyalna a tarifaszerződésekről, az ágazatok sajátosságaiból adódó problémákról) és a legfelsőbb fórumot, ahol a munkavállalók, a munkaadók és a kormány képviselői ülnek asztalhoz. A majdani szakszervezeti szövetségnek is ott lenne a helye és fontos szerepe. E fórumon az együttműködő tagszervezetek véleménye szerint igen magasan képzett, tudományos háttérre is erősen támaszkodó országos szövetségi apparátusi vezetőknek kell helyt állniuk, olyanoknak, akik választóik bizalmát élvezve nyerték kinevezésüket. - Milyen célokkal képviselik a tagságot? alc. Biztonságot a munkavállalóknak - Első helyre tenném a munka biztonságának megteremtését. A munkanélküliséggel kénytelenek vagyunk számolni, de megbarátkozni vele - nem Átmenetinek tekintjük és azért harcolunk, hogy csak olyan helyen álljon elő e nem kívánatos helyzet, ahol a létszám leépítését világos szerkezet-átalakítási szándék indokolja és megfelelő piaci értékítélet támasztja alá. De legyen átképzési lehetőség és sokirányú szociális garancia a létbizonytalanság ellensúlyaként és az elkerülhetetlen gazdasági folyamatok senkit se hozzanak kilátástalan élethelyzetbe Jól tudjuk azt is, hogy ma az emberek két-három műszak terhét vállalják azért, hogy korábban elért életszínvonalukat meg tudják őrizni, vagy annak csökkenését mérsékeljék. Az a célunk, hogy a munkában eltöltött idő csökkenjen, a főfoglalkozás adjon tisztes megélhetési alapot, a nyugdíjak és szociális ellátások reálértéke pedig az inflációs környezetben is megmaradjon. Belátható, hogy ehhez állami garanciákat kell szerezni, amire akkor van remény, ha a paternalizmus helyébe az emberek sorsa iránt valóban érzékeny állam lép. - A megalakuló szövetség programtervezetéből a politikai, gazdasági, szociális törekvések részletei is megismerhetők. Ebben valószínűleg könnyen közös álláspontra jutnak a küldöttek. A meglévő szakszervezeti vagyon kérdésében viszont alighanem ütköznek majd a vélemények... (folyt.) 1990. február 27., kedd 14:03
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	SZOT-kongresszus 3.
alc. Kié a szakszervezet vagyona? - E vagyonra mint egységes egészre tekintünk, amely fölött sem a kormány, sem a parlament, sem pedig a pártok nem rendelkezhetnek. csak a tagság és megbízott képviselői Szerintem értelmezhetetlen minden olyan kezdeményezés, amely kívülről szólítja fel a szakszervezeteket a vagyonnal való elszámolásra. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy a két világháború között a magyar szakszervezeteknek a mainál kiterjedtebb ingatlanvagyonuk volt, ami pedig 1945 után keletkezett, azt egy közel 99 százalékos szervezettségű mozgalom 4 millió dolgozó tagdíjából, s persze részben állami juttatásból vagy cseréből szerezte. Az persze nem is kérdéses, hogy legfőbb ideje ezt a vagyont azok rendelkezésére bocsátani, akik előteremtették az alapjait. - E hangzatos elv mögé nem lehet egy újabb Next 2000 ügyet elbújtatni? - A meglévő szakszervezeti vagyon működtetésére és hasznosítására - ha a kongresszus elfogadja - vagyonkezelő és pénzintézeti részvénytársaságokat hozunk létre. A kezelői jog ide nem vihető be, azt a törvény tiltja Az a vád, hogy itt újabb "zsíros" állások elosztására van mód, ugyancsak nevetséges, hiszen például a mindössze 4-6 emberrel dolgozó pénzügyi központ összes működési feltételéről az alapító szakszervezetek dönthetnek. Persze, az kétségtelen, hogy sem az új szervezetekben, sem az irányító tetületekben nem lehet 8 általánossal pozícióba jutni, a tudást pedig illik megfizetni - ott is, másutt is. - A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája részt követel a vagyonból... - Ez természetes joga, s igazát sem vitatja senki. De az osztozáshoz tudni kellene, valójában hányan fizetik egyedül náluk a tagdíjat, hiszen a Ligához tartozó és "bemondás" alapján regisztrált szakszervezeti tagok túlnyomó töbsége - mint valamelyik alapító szakszervezetünk tagja - részesedik az országos vagyonból és hozadékaiból. Az meg méltánytalan lenne, ha egyesek erre kétszer is jogot formálhatnának. Jó lenne végigondolni: érdemes-e széklábakért, szerkények kettéfűrészeléséért harcolni, vagy inkább a vagyonkezelés másutt már jó bevált módját, a részvénytársasági formát választani egy országos szintű osztozkodáshoz. - Az átalakuló magyar társadalom, vélhetően helyi önkormányzati szinten dönt számos olyan ügyben, amelyek a szakszervezetet is érintik. Önöknek mi a véleménye erről? (folyt.) 1990. február 27., kedd 14:04
Vissza »

	SZOT-kongresszus 4.
- Ahogy nő a gazdálkodás önállósága, s tágul a helyi szintű döntések lehetősége egy-egy megyében, városban, területen - olyan alapvető kérdésekben is, mint a foglalkoztatáspolitika, a lakáshelyzet, az egészségügyi és szociális ellátás, a társadalombiztosítás és még sorolhatnám - úgy lesz mind nagyobb szükség a munkavállalók érdekképviseletére is. Hogy aztán az önkormányzati választások során kerülnek ki e feladatra alkalmas személyek, vagy, hogy frakciókban működnek-e, ezt majd a helyhatósági választások eldöntik. Arról nem mondhatnak le a szakszervezetek, hogy az önkormányzatok működésének a mozgatórugói legyenek. Sok külföldi példa igazolja, hogy ez a jelenlét természetes és szükségszerű, azt pedig, hogy erre milyen forma a kívánatos, bízzuk a tagságra. A jelenlegi helyzet: van megye, ahol finanszírozni akarják egy önálló területi szövetség működését, másutt az országos szövetség helyi képviselőitől várják a hatékony érdekékpviseletet. Az országos szövetség megalapítását szorgalmazó szakszervezetek e kérdésben nincsenek azonos platformon. A régi SZMT-szisztéma már most is a múlté, az új felállásról való döntés a kongresszus joga. (MTI-Press) 1990. február 27., kedd 14:04
Vissza »