|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Részleges alkohol- és nikotinbojkott 1990. március 19-25. között
"Márciusban lesz egy esztendeje,
hogy a Józan Élet Szövetség, Magyarországon szokatlan
kezdeményezésként, tíznapos részleges alkohol- és nikotinvásárlási
bojkottot hirdetett - tiltakozásul az áremelések, a válság terheinek
a szegény-rétegekre hárítása ellen. A bojkott jelmondata, sajnos,
aktuálisabb, mint valaha: egészség- és családellenes árpolitikával
nem lehet a kibonatkozást megalapozni
És ma már 65 tagszervezet,
150 ezer tag nyomósítja a felhívást.
"
DLF, Lapszemle:
Duna-gate ügy
"Pusztulj el, mint
egy patkány" címmel a Stern című képes magazin a Duna-gate
botránnyal foglalkozva arról tudósít, hogy a lehallgatásokat
leleplező Végvári József őrnagyot, volt titkosszolgálati kollégái
szitává akarják lőni. Az ügy politikai vetületeit a Stern így látja:
- A kormánypárt, az MSZP igyekszik elkerülni a Duna-gate ügyet,
amit az ellenzék piszkos kampányának tart, hogy választásokon íly
módon ártson az MSZP-nek. Nem a pártokat, hanem csak egyes
személyeket és rendezvényeket ellenőriztek. Közben egymás után
buknak a vezető funkciónáriusok. Elsőnek a kémelhárító szolgálat
főnöke, utána a belügyminiszter-helyettes és végül a belügyminiszter
Horváth István, aki parlamenti lemondó beszédében azt állította,
hogy mindig csak az anarchiát akarta meggátolni.
A botrány után biztosra vehető, hogy Pozsgay Imre és társai
teljesen esélytelenül indulnak a választásokon. Ez teszi érthetővé,
Németh Miklós miniszterelnök azon döntését is, hogy a március 25-iki
parlamenti választáson független jelöltként induljon - olvasható a
Stern hasábjain."
|
|
|
|
|
|
|
Versenyfutás Brüsszelért (1.rész)
|
1990. február 18. (MTI-Press) - Kívül tágasabb?
,,Felzárkózás,, Európához; visszatérés az ,,Európa-házba,,;
öreg kontinensünk még meglévő választóvonalainak és
korlátainak lebontása - sokan sokféle kifejezéssel illették
azt az utóbbi hónapokban felgyorsult folyamatot, amely
földrészünk keleti és nyugati része között lejátszódik.
Csupán egyetlen, ám meglehetősen fontos mozaikkő ebben az
összképben az a sajátos versenyfutás, ami a (nyugat-)európai
gazdasági és politikai szervezetekbe való belépés,
mindenekelőtt a Közös Piachoz való, legalább elvi és hosszú
távon történő csatlakozás lehetősége körül kibontakozott.
Bővüljenek ugyanis bármennyire örvendetesen a kontinens két felét összekötő szálak, alakuljon bármennyire kedvezően az együttműködés más, tekintélyes intézményekkel, például az Európa Tanáccsal, a sokat emlegetett felzárkózás Magyarországon éppúgy, mint jónéhány más tagállam-aspiránsban az EGK-tagság elnyerésében ölt szimbolikus formát. Nem érdektelen tehát, ha legalább vázlatosan felvillantjuk reális esélyeinket, azt, hogy - elszakadva a politikai programbeszédek manapság oly könnyen felröppenő szólamaitól - miként is állhatna esetleges csatlakozási kérelmünk ügye.
Nos, ha valaki csak egy kicsit is belemélyed a nyugat-európai integráció fejlődésének, bővülésének történetébe, józan fejjel meg kell állapítania: egyelőre reményeink meglehetősen harmatosak lehetnek csupán. Az is beletelt néhány évbe, míg végre Luxembourgban aláírtuk a Közös Piaccal kötött kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodást, s mekkora erőfeszítéseket igényelt - bizonyára mindkét részről - a szükséges kompromisszumok kidolgozása. Pedig e szerződés jóval kisebb ,,falat,, volt, mint amekkorát netán egy csatlakozási indítvány jelentene.
A feltételek persze szintén sokat változtak az utóbbi egy-két évben, s valószínűleg egy, március 25. után létrejövő új kormányzat, egy új magyar politikai struktúra újult energiával munkálkodhat a kitűzött célok valóra váltásában. Ám - anélkül, hogy az illúziók szertefoszlatásának hálátlan szerepét magunkra vállalnánk - nem árt leszögezni: ettől gyökeresen még aligha változik helyzetünk a Brüsszelért folyó versenyfutás mezőnyében. (folyt.)
1990. február 18., vasárnap 13:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|