Rendszerváltás és az MTI

	Felborult menetrendek a Közel-Keleten (1. rész)
1990. február 15. csütörtök (MTI-PRESS) - Nehéz elképzelni, hogy az izraeli politika szélsőséges fenegyerekének tartott Ariel Saron tábornok visszavonul farmjára, és a narancsültetvényekkel törődik. Pedig a látszat ez: a Likud-tömörülés központi bizottságának (inkább nevezhetnénk kongresszusnak) több mint 2000 tagja előtt, meglepetésszerűen lemondott kormánytagságáról, s kivonult a napi politikai csatatérről. Csakhogy Saron ezt most harmadszorra teszi, s az előző két alkalommal sietett gyorsan visszatérni. Alighanem most is úgy akar menni, hogy jöjjön... Nem először és nem utoljára ismét borult a közel-keleti metenrend, több vonatkozásban is. Számtalan halasztás után, szinte utolsó dátumként, február első felére várták a hármas tárgyalásokat, az amerikai-izraeli-egyiptomi külügyminiszteri találkozót. Elsősorban arról, hogy az előkészítő szakasz után miről tárgyaljanak majd, s abba miként vonják be a plaesztinokat. Közben azonban fontos események játszódtak le és játszódnak. Úgy tűnik, hogy még az előkészületekehez is megfelelő tisztázás szükséges. Egyik vetület az izraeli belső politika vihara. Saron, mint látnivaló, kesztyűt dobott Samir miniszterelnöknek is, felállt a miniszteri bársonyszékről, de könnyen lehet, hogy a távolabbi jövőt illetően magasabb posztot célzott meg, a miniszterelnökséget. Úgy vélheti, hogy két fejlemény hajtja malmára a vizet. Az egyik az a szörnyű terrorista merénylet, amellyel egy izraeli turistabusz tíz utasának életét oltották ki Egyiptomban. A történtek a kemény kezet, megtorlást követelő szélsőségesek hangját erősítik, növelik a Kairó elleni vádaskodásokat. Pedig egyöntetű megállapítás, hogy a géppisztolysorozatok a békefolyamatokra is irányultak, a különböző szélsőségek egymást erősítik. A másik új tényező: a bevándorlás és az újonnan érkezettek letelepítése. Izrael népesség-utánpótlását ma elsősorban a Szovjetunióból érkező zsidó kivándorlók képerik. (Köszönhető ez a szovjet útlevélgyakorlat liberalizálásának; az országban növekvő feszültségeknek, fenyegetésnek; s annak, hogy Washington erősen korlátozta a bevándorlási kvótákat.) 1988-ban 2300, tavaly 12 ezer szovjet zsidó érkezett, az idén 50-70 ezerre, 5 év alatt akár félmillióra számítanak. Ez önmagában nem viszályforrás, de vannak törekvések, hogy az új bevándorlókat a megszállt területekre telepítsék le. Ez ellentmond a korábbi genfi egyezményeknek, s a nemzetközi jognak. Ezért több tiltakozással élt a Szovjetunió, figyelmeztetett az Egyesült Államok, s nyugati javaslatra elítélő határozatot hozott az ENSZ. (folyt.) 1990. február 15., csütörtök 14:20
Vissza »

	Felborult menetrend a Közel-Keleten (2. rész)
Az igazi kulcs Amerika kezében van, ha csökkenti az anyagi segítséget, nehezen lehet megbirkózni az újonnan jöttek áradatával. Samir először arról szólt, hogy mindenkinek szabad választása van (azt nem említette, hogy a megszállt területeken viszont sokkal jobb lakásviszonyokat kínálnak), de azután a koalíciós partner Munkapárt s Washington nyomására visszakozott. Valószínűleg Saron meg akarja játszani ezt a kártyát is. S jóllehet a Likud formálisan bizalmat szavazott a jelenlegi kormányfőnek, az ügyet mégsem lehet lezárni. Az arab országok rendkívüli csúcsot követelnek a bevándorlók ügyében, Jordánia különösképpen aktív, Marokkó akcióbizottságot alakított. Ám miközben az egység szükségességéről esik szó, Libanonban újra kiújultak a harcok, a keresztények lakta területen vívnak véres háborút Aun tábornok katonái Samir Zsazsa milicistáival. Mindenz ,,belügynek,, tűnhetne, ha az elsőt nem Irak, a másodikat nem Szíria támogatná, s a palesztin szervezetek nem más-más erőket segítenének. Márpedig nehéz hatékony egységet teremteni az egyik kérdésben, ha másutt fegyverekkel érvelnek...+++ Réti Ervin (MTI-PRESS) réti. 1990. február 15., csütörtök 14:22
Vissza »