|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Szegények és Kiszolgáltatottak Szövetségének állásfoglalása a tömeges elbocsátásokról
"A nemzetgazdaság és a munkavállalók közös érdekében szükségesnek
tartjuk, hogy emberi és társadalmi katasztrófákhoz vezető
létszámcsökkentések, munkanélküliség helyett részesítsék előnyben a
fokozatos átmenetet: ahol feltétlenül szükséges, alkalmazzák a
munkaidő csökkentésének módszerét az elbocsátások helyett."
SZER:
Választási harc - 2. folyt.
"a Heti Világgazdaság holnapi számában közli a Medián
közvéleménykutató kisszövetkezet - tehát egy független csoport -
felmérését, amely szinte a másikkal egy időben készült, de aránylag
eltérő eredményeket hozott. Ennek értelmében a kérdésre, hogy kit
választana, ha most vasárnap szavazna, a következő válaszokat
kapták: MDF 16 százalék, SZDSZ 15, független kisgazdák 11, MSZP 11
és Fidesz 6 százalék. "
|
|
|
|
|
|
|
Végre hallatják a szavukat 2.
|
alc. Nem a bérek,, hanem a pocsékolás okozza az inflációt
A bérek csökkentése csak a válság elmélyülését okozhatja. A termelés egyáltalán nem azért rossz hatékonyságú, mert a bérek elszaladtak, hanem mert annak kell fedeznie az erőnkön felül vállalt szociális ellátást, rákosra duzzadt állami és vállalati bürokrácia költségeit. Ezek csökkentése érdekében azonban szinte semmi nem történt. Nem is fog történni, mindaddig, amíg a munkások tűrik, hogy az ő, eleve alacsony jövedelmüket kurtítgassák. Ezért örültem, hogy mégsem csak húszezren gyűltek össze, és akik összegyűltek, azok nem voltak hajlandók semmiféle politikai áramlat érdekeinek kiszolgálására.
Tudom, hogy most sokan demagógnak tartanak. Tehát védekezem. A modern fogyasztói társadalmak politikai viszonyait a munkásoknál ezerszer jobban ismerő ellenzéki mozgalmak vezetőinek kellene a legjobban tudniuk, hogy nincs és nem volt még olyan demokrácia, amelyben a munkások eltűrték volna, hogy a jövedelmüket ilyen hosszú időn keresztül, ilyen jelentős mértékben csökkentsék akkor, amikor országos szinten az összes jövedelem nem csökken.
Én nem attól féltem a reformokat, hogy a munkások a konzervatív elemek mellé állnak, mert azt jól tudják, hogy azok még annyira sem védték meg az érdekeiket, mint a kibontakozó demokrácia, és emlékeznek rá, hogy az kezdte el a bérek csökkentését mint válságmegoldó orvosságot alkalmazni. De attól félek, hogy a munkások még sokáig tűrik a jelenlegi gazdaságpolitikai kurzust, hogy a nem is több -, hanem sokpárti demokráciában nem lesz elég súlyos a szavuk. Pártjaik ugyan bőven vannak, de azok nemcsak távol maradnak az ilyen tüntetésektől, de a heves politikai harcaik közepette alig figyelnek a munkások érdekeire.
alc. Mi érdekli igazán a dolgozókat ?
A mostani munkáspártok jobban el vannak foglalva azzal, hogy a nyugati testvérpártoknál ők legyenek a kedvencek, mint azzal, hogy a munkások magukénak érezzék őket. A pártok és a sajtó is többet foglalkozik a lehallgatási botránnyal, mint a reálbérekkel. Többet a szavazócédulákkal, mint a bércédulákkal.
Ezek számunkra, értelmiségiek számára nagyon fontosak, se nem annyira a munkások számára. Akinek még telefonja sincs, akinek nincs olyan közölnivalója, amiben akár a legostobább elhárítás is találhat valamit, akit még soha nem képviseltek igazán a parlamentben, annak sem a lehallgatás, sem a választás nem olyan fontos, mint a reálbérek és a húsárak. (folyt.)
1990. február 14., szerda 14:26
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|