 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Szegények és Kiszolgáltatottak Szövetségének állásfoglalása a tömeges elbocsátásokról
"A nemzetgazdaság és a munkavállalók közös érdekében szükségesnek
tartjuk, hogy emberi és társadalmi katasztrófákhoz vezető
létszámcsökkentések, munkanélküliség helyett részesítsék előnyben a
fokozatos átmenetet: ahol feltétlenül szükséges, alkalmazzák a
munkaidő csökkentésének módszerét az elbocsátások helyett."
SZER:
Választási harc - 2. folyt.
"a Heti Világgazdaság holnapi számában közli a Medián
közvéleménykutató kisszövetkezet - tehát egy független csoport -
felmérését, amely szinte a másikkal egy időben készült, de aránylag
eltérő eredményeket hozott. Ennek értelmében a kérdésre, hogy kit
választana, ha most vasárnap szavazna, a következő válaszokat
kapták: MDF 16 százalék, SZDSZ 15, független kisgazdák 11, MSZP 11
és Fidesz 6 százalék. "
|
|
|
|
|
|
 |
Végre a munkások is hallatják a szavukat
|
Budapest, 1990. február 14. szerda (MTI-Press)
Nagy volt a várakozás bennem, amikor a közelmultban a Parlament
elé munkástüntetést hirdettek. Aznap délután aztán kissé
kiábrándultan hallgattam a Szabad Európa adásában, hogy alig
húszezren gyűltek össze, tehát "némi túlzás tízezrekről beszélni".
Eddig az említett rádióadó inkább túl-, mint alulbecsülte a tüntető
tömegeket, tehát elkönyveltem magamban, hogy bizony nem nagyon
mozdult meg a több százezres budapesti munkásság. A híradót nézve
azonban mégis némileg megnyugodtam, mert ott én húszezernél
lényegesen több embert láttam.
alc. Megmozdult a munkásság
Tehát végre megmozdult a munkásság. Már évek óta aggódva
figyelem, hogy a reformer értelmiségiek a nagyüzemi munkásságban
valamiféle baloldali restauráció potenciális hordozóját látják.
Ennek meg is van az oka: eddig a reformok 90 százalékban a
munkaviszonyból és a nyugdíjból élők rovására valósultak meg, mindíg
azzal az ígérettel, hogy most nekik kell meghúzniuk a nadrágszíjat,
de néhány év múlva számíthatnak a javulásra. Azóta már többször
néhány év telt el, de a reáélbérek és a nyugdíjak reálértéke egyre
jobban csökken. Tehát, ha valami sztalinista restauráció arra
számít, hogy a nagyvállalatok munkásai támogatják, ezt nem teljesen
alaptalanul hiszi.
Szerencsére ez az említett, általam várva várt tüntetés nem a
restauráció veszélyét igazolja, hanem a reform legfőbb garanciája
lehet. Én ugyanis nem ismertem még olyan gazdasági egyensúlyt, még
kevésbé gazdasági csodát, amit a munkások jövedelme rovására
lehetett volna megvalósítani. Ahol olyan türelmesek a munkások, mint
eddig nálunk, ott a politikusok mindíg a kényelmes zsákutcát fogják
választani. Zsákutcát, mert a leszorított bérekkel már csak
mélyíteni lehetett a válságokat, nem pedig csökkenteni.
Magyarországon nem a bérek elszaladása okozza az inflációt, hanem a
drága, pénzpocsékoló állami és vállalati bürokrácia. A bérek még
harmadát sem érik el annak, amennyit a mienkéhez hasonló képzettségű
munkásoknak fizetni kellene, és a felét sem annak, amit a lerobbant
technikai bázis is biztosíthatna. (folyt.)
1990. február 14., szerda 14:23
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|