 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Szegények és Kiszolgáltatottak Szövetségének állásfoglalása a tömeges elbocsátásokról
"A nemzetgazdaság és a munkavállalók közös érdekében szükségesnek
tartjuk, hogy emberi és társadalmi katasztrófákhoz vezető
létszámcsökkentések, munkanélküliség helyett részesítsék előnyben a
fokozatos átmenetet: ahol feltétlenül szükséges, alkalmazzák a
munkaidő csökkentésének módszerét az elbocsátások helyett."
SZER:
Választási harc - 2. folyt.
"a Heti Világgazdaság holnapi számában közli a Medián
közvéleménykutató kisszövetkezet - tehát egy független csoport -
felmérését, amely szinte a másikkal egy időben készült, de aránylag
eltérő eredményeket hozott. Ennek értelmében a kérdésre, hogy kit
választana, ha most vasárnap szavazna, a következő válaszokat
kapták: MDF 16 százalék, SZDSZ 15, független kisgazdák 11, MSZP 11
és Fidesz 6 százalék. "
|
|
|
|
|
|
 |
Mi történt az MSZMP székháza előtt?
|
-----------------------------------
München, 1990. február 8. (SZER, Magyar híradó) - Nem tartom
szenzációsnak a most következő hangszalagot - sőt egészen
hétköznapi. És ezért kezdjük ezzel a Magyar híradót.
Egy rászoruló koldul a Magyar Szocialista Munkáspárt székháza
előtt.
- Úgy éreztem, hogy kis hazánkat és a népességet az MSZMP
juttatta olyan helyzetbe, hogy az emberek a létminimum alá
süllyednek.
Kettő darab táppénzes papírom volt: december hónapra 4.075
forint, január hónapra 3.996 forint összegű táppénzt kaptam. A rezsi
költsége minden beteg embernek nő - lakbér, villanyszámla, étkezés,
kiesik az üzemi étkezésből. A közlekedés február elsejétől
tudvalévően megemelkedett. Tehát az, hogy én az orvosi kezelésre
egyáltalán bejárhassak, és a napi sugárdózisomat megkapjam, ahhoz
300 forint lesz csak a februári villamosbérletem ára.
Én úgy döntöttem, hogy az elvtársak a felelősek. Összepakoltam a
Kiváló Dolgozó érdemrendemet (sic), a fent említett papírokat, egy
tacepaot csináltam, kimentem a kultúrház elé, és letelepedtem. Kevés
ember volt rám kíváncsi közülük. Én személy szerint leszólítottam
Ribánszky Róbert elvtársat, aki kissé feszélyezve, de meghallgatta a
mondandómat. Úgy reagált, hogy az MSZMP-nek nincs hatalma, nincsen
pénze. Kérdeztem, hogy akkor miből finanszírozták a székház
bérleményét. Mondták, hogy a tagdíjakból. A problémámra nem reagált
- rövid úton otthagyott.
Grósz Károly kissé később jött gépkocsivezetőjével együtt.
Személy szerint szintén leszólítottam - nem magától állt meg a
tacepaóm előtt és előttem. És mikor neki is feltettem a kérést, hogy
talán segítene, közölte, hogy ne hozzá forduljak, és ne hozzájuk,
hanem az MSZP-hez és a Németh Miklós kormányhoz - akik emelik az
árakat. (folyt.)
1990. február 8., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|