Rendszerváltás és az MTI

	A moszkvai nagyhét után - 2.
Washington - mintegy kompromisszumot ajánlva Moszkvának és a NATO-nak - azt javasolta, hogy semlegesség helyett az új Németország legyen ,,társult tagja,, az atlanti blokknak. Egyelőre nem tudni, hogy végülis szóba került-e az indítvány Gorbacsov és Kohl megbeszélésein. A nyugatnémet kancellár azonban sajtóértekezletén kijelentette: Gorbacsov tudomására adta, hogy a semlegességet Bonn nem tartja elfogadhatónak, de a társult tagsággal sem ért egyet. Mindezek, valamint a KB-ülésen elhangzott és német ügyben meglehetősen merev álláspontot tükröző Ligacsov-beszéd ellenére Gorbacsov úgy nyilatkozott, hogy országa tiszteletben fogja tartani a német nép döntését az egyesülésről. Ezt a kijelentést, bár a szovjet vezetésnek voltak azért kikötései, Kohl egyértelműen úgy értékelte, mint zöld jelzést a német egység felé vivő úton, amit külön is megköszönt Gorbacsovnak. Kohl nem felejtette el hangsúlyozni azt sem, hogy Bonn az európai folyamatokkal összhangban, mindenekelőtt Berlinnel, valamint a négy nagyhatalommal folytatott tárgyalásokon kívánja meghatározni az egyesülés feltételeit és menetét. Ennek egyik sarkallatos pontja a határok változatlansága, amellyel Kohl is egyetértett Moszkvában. Feltehető, hogy a Szovjetunió látszólagos engedékenysége a német kérdésben nem részesül egyértelműen lelkes fogadtatásban a másik három, közvetlenül érdekelt fővárosban. Egy dolog azonban bizonyosnak látszik: Moszkva számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a német egyesülés elkerülhetetlen, mitöbb, jóval előbb fog megtörténni, mint arra korábban számítani lehetett. Így hát nem maradt más választása - és ezek után feltehetőleg Washingtonnak, Londonnak és Párizsnak sem -, minthogy részt vegyen e folyamat irányításában, s lehetőséget teremtsen saját, illetve a közös európai otthon érdekeinek érvényesítésére. Másfelől Gorbacsov nyilván azt sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy egy esetleges merev elzárkózás kedvezőtlenül befolyásolhatja a gazdaságilag csúcsformában levő NSZK viszonyát a Szovjetunióhoz, ami természetesen kihathat a gazdasági kapcsolatokra is. Már pedig ma ez az egyik olyan dolog, amit Gorbacsov a legkevésbé kockáztathat. +++ Dorogi Sándor (Moszkva), MTI-Panoráma 1990. február 12., hétfő 12:42
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »