 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pártközi Egyeztető Bizottság felhívása a szerkesztőségekhez
"A pártközi egyeztető bizottság nem tudja elfogadni azt a tényt,
hogy egyes színészek és közéleti személyiségek televízióban való
szakmai szereplését a választási kampányban való részvételük miatt
korlátozzák. Ugyanakkor érvényesnek tartjuk erre vonatkozóan a
pártok által elfogadott Etikai Kódex ajánlásait."
BBC, Panoráma:
A magyarországi privatizálásról
"A múlt héten
Londonban járt Martonyi János, a magyar privatizálás felelős
megbízottja. A magyarországi változásoknak ez a területe
meglehetősen érdekli az angol közvéleményt, hiszen a privatizálás
újkori formájában angol találmánynak tekinthető. Így hosszabb cikk
jelent meg róla az Independent című lap mai számában: a lap fiatal
gazdasági szerkesztőjének, Peter Tordainak az írása. Ezt ismerteti
most munkatársunk, Radnóti Zoltán:
- Halkszavú, de nagyon jó benyomást keltő ügyvéd Martonyi János,
akinek feladata a magyar gazdaság eladása, és aki életet lehelt a
magyar gazdasági feladatok legellentmondásosabb kérdésébe, a
privatizálásba - kezdi a cikk, majd így folytatja:
- A privatizálás folyamata előrehaladottabb Magyarországon, mint
másutt, és a privatizálási biztos által javasolt megoldások
úttörő-példát jelentenek a többi kelet-európai országnak.
Martonyi tervezte meg a folyamat nagy részét. Hivatala az
Országház épületével szemben van. Kis iroda, mert minimumra akarja
redukálni a bürokráciát. "
|
|
|
|
|
|
 |
Feljegyzések Mandela és társai életéről (1. rész)
|
Johannesburg, 1990. február 12. hétfő (Reuter/MTI-Panoráma) -
Nyomorúságos 27 évet töltött a börtönben a vasárnap szabadult Nelson
Mandela. Az alábbiakban a Reuter brit hírügynökség vele készített
interjúja és más sajtóösszeállítás alapján részleteket közlünk
Mandela és rabtársainak hétköznapjairól:
,,Az őrök gyakran mondogatták: a világ már elfelejtett
benneteket
. Ez volt a legfontosabb, amit közöltek Mandelával,
amikor megérkezett a Robben Island-on lévő börtönébe,, (Ahmed
Kathrada, Mandela volt rabtársa).
Mandela és társai zabkását és zöldséget ettek, kétszer két
méteres kőcellában laktak. Az első években, fél évente egyszer
kaphattak levelet és ugyancsak egyszer fél órára fogadhattak
látogatót.
1965 januárjában Mandelát és sok más rabot egy kőbányába vitték,
ahol csákányt és lapátot nyomtak a kezükbe, majd rájuk parancsoltak:
törjék a követ. A következő tíz évben ez mindennapos
elfoglaltságukká vált. Az egyik testes, fehér fegyőr állandóan
zaklatta. Azonnal sértéseket vágott a fejéhez, ha nem elég gyorsan
dolgozott. És ilyeneket: mi még egyetlen háborút sem veszítettünk
el, ezt sem fogjuk
Kézfejére hatalmas horogkereszt volt
tetoválva...
Az egyik nap nem a bányába, hanem a börtön előtti kertbe
vezették őket, ahol rabruhákat kellett javítani. Nem sokkal később
fotósok jelentek meg a londoni Daily Telegraph-tól és csináltak
néhány képet. Ők még szerencsések voltak, mert csak nagyon kevés
kollégájukat engedték be a szigetre. Mandelát és társait egyébként
már másnap visszavitték a bányába.
A politikai foglyok hínárt és tengeri moszatokat is gyűjtöttek,
utat javítottak de maradt idejük tanulásra is. Mandela például
afrikaner nyelv-leckéket vett, közgazdaságot, történelmet és jogot
is tanult.
Mandela emellett a jobb börtönkörülményekért vívott harc élére
is állt. Mérhetetlen kitartása volt. Éhségsztrájkokat és
munkalassító sztrájkokat szerveztünk - mesélte Mac Maharadzs, az
egyik rabtárs. Peticiókkal és bíráló levelekkel bombáztuk az
igazgatót. 1974-ben három politikai fogoly influenzás lett. Annyira
legyengültek, hogy felkelni sem tudtak. Mandela, aki még egészséges
volt, maga ment helyettük cellát takarítani és WC-t mosni. (folyt.)
1990. február 12., hétfő 14:52
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|