 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Szegények Önsegélyező Szervezetének felhívása
"Téli ruhákat, nadrágokat, cipőket, pulóvereket, kabátokat
kérünk, főként férfiaknak.
Az adományokat a következő címen adhatják le: Városi Vöröskerszt
Budaőrs, Szabadság út 57., február 12-től kezdődően, délelőtt 10-től
18 óráig. Segítségüket előre is szívből köszöni:
a SZÖSZ és az Otthon vezetése.
"
SZER, Magyar politikai magazin:
Választások előtt
"Nem túlzás
tehát az az állítás, hogy március 25-ikén a választók legalább
félszáz párt jelöltjeire adhatják voksukat. Ki tudná megjósolni
vajon hány párt marad nyeregben, hánnyal találkozhatunk mondjuk egy
év múlva. Sok ez az ötven, még ha a helyi, vagy kisebbségi érdekeket
is figyelembe vesszük, akkor is tobzódunk a programokban és
nyilvánvalóan rengeteg az átfedés. De meg kell értenünk a burjánzó
pártalapítás reflexét is. 1956-tól eltekintve több mint 40 év
hiányát egyenlítik ki a politizálás kedvét vagy szükségét érzők.
"
|
|
|
|
|
|
 |
Romániai nacionalizmus
|
----------------------
München, 1990. február 7. (SZER, Világhíradó) - Változtak az
idők. És változnak Erdélyben is, ahonnan Ara-Kovács Attila jó
híreket kapott:
Amikor Tőkés László megérkezett Budapestre, kabátja hajtókáján
ugyanazt a jelvényt láttam, amit pár héttel azelőtt, közvetlenül a
decemberi lázadást követő napokban viselt, és amelyről bukaresti ott
jártamkor román nacionalista körök mint magyar irredenta
provokációról beszéltek.
A jelvényen Temesvár felirat volt olvasható a piros-sárga-kék és
a piros-fehér-zöld összefonódó sávjai között. És hogy mennyire nem
volt irredenta a jelvény, arra szót vesztegetni nem érdemes, miként
Ion Iliescu elnök sem tette, akinek az asztalára azonnal letették a
jelvényt, és aki - mint Bukarestben akkor állították - egyetértett a
két egybefonódó nemzeti szimbólum szellemével.
Igen. Sokan állítják ma Erdélyben, hogy az emberi és kisebbségi
jogokkal egyetemben az ottani magyarságot szimbólumaitól is
megfosztották. Olyan képmutatásra kényszerítették, amelyben e
kisebbség csak - hogy úgy mondjam - lelepleződhetett. A házkutatások
során az imakönyvekből minduntalan előkerült a piros-fehér-zöld
szalag, a halkan szilveszterkor vagy március 15-ikéken eldúdolt
magyar Himnusz pedig gyakran adott alkalmat meghurcolásokra,
atrocitásokra.
Úgy tűnik, az egyre inkább magára találó erdélyi magyarság
immáron szimbólumait is visszahódítani igyekszik. Ezt jelzi a már
említett Tőkés László által is viselt egybefonódó magyar és román
színkombináció, de az is, hogy a progresszív elkötelezettséget
tanúsító román trikolór mellé karszalag vagy zászló formájában néhol
már odakerült a magyar piros-fehér-zöld is. És ettől egyetlen
erdélyi sem lett rosszabb román állampolgár, ellenkezőleg: őszintébb
lehetett és lehet ma már s ezért elkötelezettebb. (folyt.)
1990. február 7., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Romániai nacionalizmus - 1. folyt.
|
Mint hírlik, az egyházi életbe is visszatér a hagyományos
nemzeti szimbólumok kultusza. Nemcsak a Székelyföldön, de Bihar
megyében is alulról jövő kezdeményezéssel az istentiszteletek és a
szentmisék végén immáron félelem nélkül csendülhet fel a magyar
Himnusz. Január eleje óta egyébként a kolozsvári Szent Mihály
templomban is ennek hangjaival zárják a szentmiséket azok az ezrek,
akik eddig soha nem tapasztalt vagy látott számban vesznek azokon
részt. Példamutató módon, mert európai, tehát emberi szabadságukhoz
egy lépéssel közelebb kerültek.
És hogy semminő nacionalizmus nincs e megnyilvánulásokban, azt
az is mutatja, hogy múlt vasárnap, amikor az 1948-ban egyházuktól és
templomaiktól megfosztott román nemzetiségű görög katolikusok
Kolozsvárott a szabad ég alatt voltak kénytelenek szentmiséjüket
megtartani, akkor a Szent Mihály templom római katolikus hívei a
magyar Himnusz eléneklése után szolidaritásból csatlakoztak a görög
katolikus istentisztelethez. +++
1990. február 7., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|