|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A nemzeti csúcs közleménye (1. rész)
"A konzultáció résztvevői - a pártok vezetői, a Magyar
Köztársaság ideiglenes elnöke, az Országgyűlés megbízott elnöke, a
miniszterelnök - felszólítják a gazdálkodó szervezeteket, hogy a
választási kampány idejére árpolitikájukban tanúsítsanak messzemenő
önmérsékletet, különösen tartózkodjanak az alapvető élelmiszerárak
emelésétől, mert az tovább növelné a társadalmi feszültséget,
nyugtalanságot váltana ki a lakosság körében.
"
SZER, Választási híradó:
A FKGP állásfoglalása a földről
"A föld-eladások célja elsősorban a földtulajdoni viszonyok
összezavarása, az 1947-es földtulajdoni állapotokhoz való
visszatérés megakadályozása.
A Független Kisgazdapárt világosan kifejezésre juttatta, hogy
belpolitikai békét akar, nem kívánja a kormány megbuktatását, de
ennek legfontosabb előfeltétele az állami-, és tsz-földek
elidegenítésének felfüggesztése.
Őszinte sajnálatunkat fejezzük ki amiatt, hogy a kormány nem
vette komolyan figyelmeztetésünket, rosszul mérte fel, túlbecsülte
saját erejét, és alábecsülte a Független Kisgazdapárt politikai
súlyát.
A kormány és az általa rángatott pipogya marionett parlament
rákényszeríti a Független Kisgazdapártot, hogy határozott lépéseket
tegyen."
|
|
|
|
|
|
|
SZKP KB: Folytassa, Gorbacsov
- 2.
|
Moszkvából szemlélve a dolgokat, a vita a továbbiakban meglehetősen változatosan zajlott: hol egy Gorbacsov-párti szónok kapott szót, hol egy konzervatív. Köztük szólaltak meg azok a kivárók, akik egy letűnt korszak kliséit idéző, színtelen beszédeikkel inkább a maguk, mintsem a peresztrojka állásait védelmezték. (Sokak szerint egyébként rajtuk múlott a szavazás kimenetele is.) Az viszont biztos, hogy amikor az eredetileg két naposra tervezett ülés nem ért véget kedden, többeknek rossz sejtései támadtak. A Gorbacsovot ért nyílt és burkolt bírálatok rossz előjelnek tűntek a vita elhúzódásának fényében, s akkor még egyáltalán nem látszott biztosnak, hogy a főtitkári előterjesztés végül majdnem egyhangú szavazással (az egyetlen Borisz Jelcin ellenszavazatával) fogadtatik el.
Egyesek, persze joggal kérdezhetik: mi értelme volt három napig elhúzni a vitát, ha végül (például egy előre elkészített forgatókönyv alapján) mégis Gorbacsov álláspontja érvényesült. A válasz természetesen igen összetett: a jelek szerint Gorbacsovnak szembe kellett néznie azzal - a KB-ülés által is alátámasztott - ténnyel, hogy egyelőre nem tud boldogulni a konzervatív szárny támogatása nélkül. Feltehetőleg ez késztette őt és követőit arra, hogy a radikális program elfogadása fejében egyelőre ne nyúljanak személyi kérdésekhez, amelyek nélkül pedig - mint ez több felszólalásból is egyértelműen kiderült - a jelenlegi, több mint fele részben 1961 és 1981 között megválasztott, immáron elöregedett Központi Bizottság nem viheti sikerre a peresztrojkát.
E kompromisszumos megoldás veszélye abban rejlik, hogy a pártkongresszusig lehetőséget és mozgásteret ad a konzervatív szárnynak állásai megerősítésére, s esetleg - a kongresszus előtti beszámoló és vezetőségválasztó gyűlések révén - egy ellentámadás előkészítésére, minthogy ehhez a személyi feltételek legfelsőbb szinten is adottak. A személyi konzekvenciák nélkül elfogadott, még oly radikális pártprogram nagy kérdése ugyanis éppen az, hogy e taktikai félmegoldás mennyiben jelent előrelépést az eddigi helyzethez képest akkor, amikor számos kulcspozícióban továbbra is a konzervatív funkcionáriusok ülnek. Másképpen szólva: megérte-e tehát a kompromis szum? +++
Dorogi Sándor (Moszkva), MTI-Panoráma
1990. február 8., csütörtök 11:38
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|