|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A nemzeti csúcs közleménye (1. rész)
"A konzultáció résztvevői - a pártok vezetői, a Magyar
Köztársaság ideiglenes elnöke, az Országgyűlés megbízott elnöke, a
miniszterelnök - felszólítják a gazdálkodó szervezeteket, hogy a
választási kampány idejére árpolitikájukban tanúsítsanak messzemenő
önmérsékletet, különösen tartózkodjanak az alapvető élelmiszerárak
emelésétől, mert az tovább növelné a társadalmi feszültséget,
nyugtalanságot váltana ki a lakosság körében.
"
SZER, Választási híradó:
A FKGP állásfoglalása a földről
"A föld-eladások célja elsősorban a földtulajdoni viszonyok
összezavarása, az 1947-es földtulajdoni állapotokhoz való
visszatérés megakadályozása.
A Független Kisgazdapárt világosan kifejezésre juttatta, hogy
belpolitikai békét akar, nem kívánja a kormány megbuktatását, de
ennek legfontosabb előfeltétele az állami-, és tsz-földek
elidegenítésének felfüggesztése.
Őszinte sajnálatunkat fejezzük ki amiatt, hogy a kormány nem
vette komolyan figyelmeztetésünket, rosszul mérte fel, túlbecsülte
saját erejét, és alábecsülte a Független Kisgazdapárt politikai
súlyát.
A kormány és az általa rángatott pipogya marionett parlament
rákényszeríti a Független Kisgazdapártot, hogy határozott lépéseket
tegyen."
|
|
|
|
|
|
|
SZKP KB: Folytassa, Gorbacsov
- 1.
|
Moszkva, 1990. február 08. csütörtök (MTI-Panoráma) -
Gorbacsov és a peresztrojka egy lépéssel talán közelebb került a
célhoz, ám a győzelem továbbra sem látszik biztosnak. Az SZKP
Központi Bizottsága ugyanis viharos vitákkal tarkított ülésén olyan
megoldáshoz folyamodott, amely ismét elodázta a reformpártiak és a
konzervatívak közötti végső és elkerülhetetlen megmérettetést.
Az ülés előtti (nyilván nem véletlenül kiszivárogtatott) értesülések azt sejtették, hogy Gorbacsov és csapata történelmi léptékkel mérhető áttörést készít elő. Az Interfax nevű, dollárért megrendelhető moszkvai bulletin például olyan információkat szellőztetett meg, amelyek egyértelműen azt sugallták: itt és most valami nagy dolog van készülőben, az SZKP feladja hatalmi monopóliumát, bevezetik a többpártrendszert. A várakozást csak tovább csigázták az ilyenkor szokásos moszkvai pletykák, amelyek, mint immáron évek óta annyiszor, most is hagyományosan Jegor Ligacsov lemondásával kezdődtek, de az idén - teljesen szokatlan módon - Mihail Gorbacsov lemondásával végződtek.
A közvetlenül a KB-ülés előtt felröppent hírt, amelyet egyébként a szovjet vezetéshez meglehetősen közel álló és moszkvai politikai körökben mindeddig nagyra értékelt amerikai CNN tévé bocsátott szárnyára, kitapintható feszültséget keltett nemcsak a szovjet fővárosban, hanem az egész világon. A tőzsdei árfolyamingadozások mellett ezt jelezte egyebek között Gorbacsov és Bush elnök váratlan telefonbeszélgetése, valamint a vasárnapi, egyes források szerint félmilliósra becsült, ám a maga nemében mindenképpen példátlan méretű Gorbacsov-párti moszkvai tüntetés is.
Ilyen előzmények után cseppet sem volt meglepő, hogy a KB-ülésen, amelyről a TASZSZ viszonylag gyorsan (csupán fél napos késéssel) tájékoztatta a világot, látszólag késhegyre menő küzdelemre valló, ám mindenképpen vaskos megfogalmazásokkal tüzdelt beszédek hangzottak el. Ezek sorából is kiemelkedett Brovikov varsói szovjet nagyköveté, aki a tiszteletre méltó fórum előtt majdhogynem sárba tiporta a peresztrojkát és annak vezérét. A szokatlan hangnem és nyíltság okozta megrökönyödésre moszkvai sajtókörökben csak egy elfogadható magyarázatot találtak: Brovikov nem a levegőbe beszélt, látta mi megy végbe Lengyelországban, s nyilván ettől szerette volna megkímélni hazáját. (folyt.)
1990. február 8., csütörtök 11:33
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
SZKP KB: Folytassa, Gorbacsov
- 2.
|
Moszkvából szemlélve a dolgokat, a vita a továbbiakban meglehetősen változatosan zajlott: hol egy Gorbacsov-párti szónok kapott szót, hol egy konzervatív. Köztük szólaltak meg azok a kivárók, akik egy letűnt korszak kliséit idéző, színtelen beszédeikkel inkább a maguk, mintsem a peresztrojka állásait védelmezték. (Sokak szerint egyébként rajtuk múlott a szavazás kimenetele is.) Az viszont biztos, hogy amikor az eredetileg két naposra tervezett ülés nem ért véget kedden, többeknek rossz sejtései támadtak. A Gorbacsovot ért nyílt és burkolt bírálatok rossz előjelnek tűntek a vita elhúzódásának fényében, s akkor még egyáltalán nem látszott biztosnak, hogy a főtitkári előterjesztés végül majdnem egyhangú szavazással (az egyetlen Borisz Jelcin ellenszavazatával) fogadtatik el.
Egyesek, persze joggal kérdezhetik: mi értelme volt három napig elhúzni a vitát, ha végül (például egy előre elkészített forgatókönyv alapján) mégis Gorbacsov álláspontja érvényesült. A válasz természetesen igen összetett: a jelek szerint Gorbacsovnak szembe kellett néznie azzal - a KB-ülés által is alátámasztott - ténnyel, hogy egyelőre nem tud boldogulni a konzervatív szárny támogatása nélkül. Feltehetőleg ez késztette őt és követőit arra, hogy a radikális program elfogadása fejében egyelőre ne nyúljanak személyi kérdésekhez, amelyek nélkül pedig - mint ez több felszólalásból is egyértelműen kiderült - a jelenlegi, több mint fele részben 1961 és 1981 között megválasztott, immáron elöregedett Központi Bizottság nem viheti sikerre a peresztrojkát.
E kompromisszumos megoldás veszélye abban rejlik, hogy a pártkongresszusig lehetőséget és mozgásteret ad a konzervatív szárnynak állásai megerősítésére, s esetleg - a kongresszus előtti beszámoló és vezetőségválasztó gyűlések révén - egy ellentámadás előkészítésére, minthogy ehhez a személyi feltételek legfelsőbb szinten is adottak. A személyi konzekvenciák nélkül elfogadott, még oly radikális pártprogram nagy kérdése ugyanis éppen az, hogy e taktikai félmegoldás mennyiben jelent előrelépést az eddigi helyzethez képest akkor, amikor számos kulcspozícióban továbbra is a konzervatív funkcionáriusok ülnek. Másképpen szólva: megérte-e tehát a kompromis szum? +++
Dorogi Sándor (Moszkva), MTI-Panoráma
1990. február 8., csütörtök 11:38
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|